Az orosz írónőről néhány éve hallottam először, és úgy emlegették akkor, hogy az egyik legnépszerűbb kortárs orosz író. Akkor nem tettem felé közelebbi lépést a megismerés érdekében. Aztán idén a könyvtárban nézelődve kiszúrtam a legalsó polcon egy vékonyka bordájú könyvet Ulickaja felirattal. Hazavittem.
A Szonyecska című kisregényével lett ismert az írónő először Franciaországban 1995-ben, majd egy évre rá hazájában megjelent egy másik regénye. 52 évesen jutott el oda Ulickaja, hogy amit alkot, azt hazájában könyvként is kiadják. Érdekes életútja volt, érdemes az elolvasásra.
A Szonyecska úgy indít, hogy minden könyvimádó kicsit magára ismer benne. A csúnyácska fiatal lány visszahúzódik a világtól, és az orosz regények mesebeli és valódinak képzelt szereplői között talál megnyugvást, biztonságot és menedéket a külvilág elől. Boldogságban él a maga módján, mint könyvtáros. A külvilágot nagyon élethűnek érzem, amikor a szovjet sztálinista ország életét, mindennapjait, szabályait, szegénységét megmutatja nekünk. Ebbe a nyugalomba belecsöppen a valamikori festőművész , Viktorovics. Szonyecska boldogsága határtalan. Aztán eljönnek a hétköznapok, és a nő körül felfordul minden.
A női sors nem kerüli el, de mégis annyi nyugalom és harmónia árad belőle, hogy a tragédiák ellenére boldognak tűnik. Határozottan jó kisregény.
A női sors nem kerüli el, de mégis annyi nyugalom és harmónia árad belőle, hogy a tragédiák ellenére boldognak tűnik. Határozottan jó kisregény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése