Azt tudtam, hogy ez a Mágnás Miska nem olyan lesz, mint a 70 évvel ezelőtti filmes változat, amelyben Gábor Miklós olyan jóképű, és olyan jól játszik, hogy gyerekként szerelmes voltam bele. A film egy erős alap, hogy minden mást ahhoz hasonlítsak.
Néhány éve az Operettszínházban is a klasszikus darabot láttuk a nagyon jó hangú és lábú Peller Károllyal és Peller Mariannal.
Nos a Víg darabja nem hasonlított egyikre sem.
Azzal talán nincs baj, hogy egy sztorit mai köntösbe öltöztetnek, és a mai élethez igazítanak, hiszen érthetővé teszik ezzel a mai fiatalok számára. Azonban a kevesebb néha több. Ez unalmas közhely, és nagyon igaz ebben az esetben. Úgy érzem minden el volt túlozva ebben az előadásban. Kezdem a díszlettel. Ötletes volt az építkezési terület megépítése, mert Vidnyánszky jól belakta és használta a kellékeket, tetszett a forgó színpadon a főépület is mert minden oldalát jól használták, de túlzás és értelmetlen( bár látványos )volt a trambulin, a piszoár, a nylonos habos medence, a sok-sok kitömött állat. A jelmezek csili-vili aranydömpingje is eltúlzott volt. Felüdülés volt a Marcsa és Miska rongyos kosztümje. Oké, tudom, hogy a társadalmi különbségeket kellett szemléltetni a ruhákkal is, de vibrált a szemem előtt a sok arany gúnya.
Gondolom nagyszabású produkcióhoz méltóan a kosztümben is durrantani akartak.
Nem értettem, hogy miért kell kétszer (vagy akár egyszer) végigvonulni a színpadon a szivárványos zászlóval, mint valami forradalmi előadásban. Enélkül is vette a lapot a közönség, hogy Rotta fiútestvére is a fiúkat szereti. Én erőltetettnek éreztem és nálam pont az ellenkező hatását váltott ki, mint amit ők szerettek volna feltételezésem szerint. A történet fonalában is volt eltérés, de ez kevésbé zavart.
A zenés darabok elengedhetetlen feltétele, hogy a színészek tudjanak énekelni. Nos ezt nem mindenki tudta teljesíteni. A Rottát alakító Dobó Enikőnek kifejezetten szép, operettes hangja van, de a fiatal Baracs, Ertl Zsombor beleizzadt (szó szerint) a dalolásba. Egyetemi hallgatóként azért jól szerepelt, van még ideje javulni. Ifj.Vidnyánszky és Szilágyi Csenge gyenge hangját azért tudom megbocsájtani, mert remek színészi alakításával kompenzálta azt. Bennük volt élet, vitalitás (😉), játékosság, tánc. Azért a Michael Jackson-os figurát kihagyhatták volna, mert az nem ment. Elfelejtettek szólni a koreográfusnak? Annyi lehetőség lett volna látványos táncbetétet belerakni, de ezt elszalasztották.
A többi szereplő nagyon laposan alakított, idétlennek tűntek. Valahogy Hirtling István szereplése is csalódást okozott. Amilyen jó volt az Életrevalókban (Játékszín), most annyira jelentéktelenre sikerült, és még nem is értettem mit beszél.
Úgy harangozták be a produkciót, hogy fergeteges humort és iróniát kapunk. Nos, nem mondom, hogy nem nevettem néhányszor, de egyszer sem volt fergeteges.
Szoktam szeretni Eszenyi rendezéseit, mert a Diktátor és a Hamlet is nagy hatással volt rám. Azokat ismét megnézném. A Mágnás Miskát valószínű könnyebben fogom felejteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése