Úgy döntöttem, hogy szerves, meghatározó részévé teszem életünkben a túrázást. Ősszel, amikor a katalinpusztai túra előtt nézelődtem a neten, akkor akadtam a Kékre. Böngésztem az információk között, olvasgattam a szakaszokról a Kéktúra oldalán. Annyira megtetszett és belelkesített ez az országos mozgalom, hogy akkor eldöntöttem: ebbe belevágunk! Elsődleges célom, hogy a lányokkal együtt megismerjük az országot, és hogy mire ők felnőnek, természetes életmóddá minősüljön a természetjárás, és a kíváncsiság az ország látnivalói iránt.
 |
| http://www.kektura.hu/ |
Márciusban elmentem a MTSZ Károly körúti központjába, és vásároltam 2 db. bélyegzőfüzetet, 1990 ft/ db. áron. Magamnak nem vettem, mert a motiváció elsősorban a gyerekeknek kell. Nekem elég, ha én tudom mit teljesítek, és mit nem.
Elmondtam a lányoknak, hogy március 24-én, vasárnap kirándulunk a Budai-hegyekbe. Amikor elmeséltem a Kék lényegét, Réka borzasztó lelkes volt, egész héten arra várt, mikor indulunk, lapozgatta a füzetet, ismerkedett az útvonalakkal.
Elhívtam Nellit, aki mostanában több teljesítménytúrát is végigcsinált. Gondoltam legyen a csapatban valaki, aki már jártas egy kicsit a kirándulásban. A szövetségnek van egy nagyon jó applikációja is, amin minden szükséges segítség megvan. Ezt is letöltöttem.
Vasárnap szuper idő volt. Már reggel 8-kor szikrázott a nap. 9 előtt kiértünk Hűvösvölgybe az 56-os villamossal. Kicsit csalódottan kezdődött a nagy túra, mert már a legelső pecsétet nem találtuk. A gyerekvasút állomásán van, de mi ugye a másik irányba indultunk a Hármashatár-hegy felé. Azért nem aggódtam, mert tudtam, hogy a következő szakasz a másik irányába úgyis érinti majd azt a pecséthelyet is.
A mobil applikáció térképe volt a legnagyobb segítségem végig. Ugyan vásároltam egy túra térképet, de az annyira sűrű és apró szedésű, hogy nekem önmagában nem elég.
A Hűvösvölgyi úton átmentünk, majd jobbra a járdán végig a balra található Szipka utcától indult az első kék túránk.
 |
| Innét indul a 14. szakasz |
Ahogy beértünk az erdőbe, rögtön üdvözöltek a madarak. A tavaszi madárcsicsergésnél nincs is szebb dallam a Földön. Kellemes menet volt a vitorlázó repülőtérig, ahol futók, kutyások egyaránt megfordultak. Az ebeknek a nagy terület igazi paradicsom. Réka útközben több kutyával is összehaverkodott. Itt találtuk a Pilóták emlékhelyét, kicsit odébb pedig katona emlékhelyet.
Ezután beértünk Mátyás vadaskertjébe, emlékköve is mutatja.
Innét könnyed, jól kiépített, kőfallal támogatott út vezet a az Oroszlán-sziklához, és a Kecske-sziklákhoz. Egy enyhe emelkedős szakasz után már az Árpád-kilátónál is voltunk.
A kilátótól néhány lépésre megtaláltuk a Hangár Bisztrót, ahol egy kellemes házi limonádét és egy kis édességet leküldtünk kiszáradt torkunkon. Nagyon kellemes hely, még a mosdóban is kellemes meglepetést találtunk (tisztasági csomag- soha nem láttam még máshol), ami a hölgyeknek nehéz napokon jól jöhet. Hangulatos berendezés, kedves személyzet. Választék az oldalukon.
A hegyről lefelé igazán meredek volt az ösvény, lábizmokat nem kíméltük. Amikor azt hittük könnyűvé válik a terep, jött velünk szembe a Vihar-hegy. Megmásztuk! Kis pihenő következett a Virágos-nyeregben, következő pecsételő helyen. Innét fokozatosan lefelé haladtunk az erdőben a Rozália téglagyárig.
A sorompón át az úton jobbra fordulva megtaláltuk a 218. busz megállóját, ami Budapestre vitt bennünket.
Az új túrázók nagyon várták a végét. A majdnem 15 km kicsit lefárasztott bennünket, de nagyon élveztük. A szuper időnek is köszönhető, hogy sok természetszerető emberrel találkoztunk. Úgy tűnt, hogy egy nagy családként tekintenek egymásra a túrázók, mert egymás üdvözlése nagyon gyakori volt. Mindenki mosolyogva, jókedvűen köszönt nekünk, és mi is átvettük ezt az udvariasságot.
Következő túra a 13.szakasz első 10 km-re.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése