NyitniKÉK - KÉK TÚRA

   
KKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKK   
   
            I. Túra: 14.szakasz - 14,2 km/1165,3 km.
Úgy döntöttem, hogy szerves, meghatározó részévé teszem életünkben a túrázást. Ősszel, amikor a katalinpusztai túra előtt nézelődtem a neten, akkor akadtam a Kékre. Böngésztem az információk között, olvasgattam a szakaszokról a Kéktúra oldalán. Annyira megtetszett és belelkesített ez az országos mozgalom, hogy akkor eldöntöttem: ebbe belevágunk! Elsődleges célom, hogy a lányokkal együtt megismerjük az országot, és hogy mire ők felnőnek, természetes életmóddá minősüljön a természetjárás, és a kíváncsiság az ország látnivalói iránt.

http://www.kektura.hu/

  Márciusban elmentem a MTSZ Károly körúti központjába, és vásároltam 2 db. bélyegzőfüzetet, 1990 ft/ db. áron. Magamnak nem vettem, mert a motiváció elsősorban a gyerekeknek kell. Nekem elég, ha én tudom mit teljesítek, és mit nem.

  Elmondtam a lányoknak, hogy március 24-én, vasárnap kirándulunk a Budai-hegyekbe. Amikor elmeséltem a Kék lényegét, Réka borzasztó lelkes volt, egész héten arra várt, mikor indulunk, lapozgatta a füzetet, ismerkedett az útvonalakkal.

 Elhívtam Nellit, aki mostanában több teljesítménytúrát is végigcsinált. Gondoltam legyen a csapatban valaki, aki már jártas egy kicsit a kirándulásban. A szövetségnek van egy nagyon jó applikációja is, amin minden szükséges segítség megvan. Ezt is letöltöttem.

  Vasárnap szuper idő volt. Már reggel 8-kor szikrázott a nap. 9 előtt kiértünk Hűvösvölgybe az 56-os villamossal. Kicsit csalódottan kezdődött a nagy túra, mert már a legelső pecsétet nem találtuk. A gyerekvasút állomásán van, de mi ugye a másik irányba indultunk a Hármashatár-hegy felé. Azért nem aggódtam, mert tudtam, hogy a következő szakasz a másik irányába úgyis érinti majd azt a pecséthelyet is.

 A mobil applikáció térképe volt a legnagyobb segítségem végig. Ugyan vásároltam egy túra térképet, de az annyira sűrű és apró szedésű, hogy nekem önmagában nem elég.

 A Hűvösvölgyi úton átmentünk, majd jobbra a járdán végig a balra található Szipka utcától indult az első kék túránk. 

Innét indul a 14. szakasz

 Ahogy beértünk az erdőbe, rögtön üdvözöltek a madarak. A tavaszi madárcsicsergésnél nincs is szebb dallam a Földön. Kellemes menet volt a vitorlázó repülőtérig, ahol futók, kutyások egyaránt megfordultak. Az ebeknek a nagy terület igazi paradicsom. Réka útközben több kutyával is összehaverkodott. Itt találtuk a Pilóták emlékhelyét, kicsit odébb pedig katona emlékhelyet.

  Ezután beértünk Mátyás vadaskertjébe, emlékköve is mutatja.

  Innét könnyed, jól kiépített, kőfallal támogatott út vezet a az oroszlán szikláig, és a kecske sziklákhoz. Egy enyhe emelkedős szakasz után már az Árpád kilátónál is voltunk.

  A kilátó után nem sokkal átmentünk a Szépvölgyi úton a Fenyőgyöngye mellett, majd egy hosszabb emelkedős menettel, szikrázó napsütésben kiértünk a Hármashatár-hegyre. Elfáradtunk egy kicsit, jól esett a pihenő, a friss víz. Itt pecsételtünk is.

 A kilátótól néhány lépésre megtaláltuk a Hangár Bisztrót, ahol egy kellemes házi limonádét és egy kis édességet leküldtünk kiszáradt torkunkon. Nagyon kellemes hely, még a mosdóban is kellemes meglepetést találtunk (tisztasági csomag- soha nem láttam még máshol), ami a hölgyeknek nehéz napokon jól jöhet. Hangulatos berendezés, kedves személyzet. Választék az oldalukon.

 Réka fotózott ezerrel. Kutyák, növények, erdő.

  A hegyről lefelé igazán meredek volt az ösvény, lábizmokat nem kíméltük. Amikor azt hittük könnyűvé válik a terep, jött velünk szembe a Vihar-hegy. Megmásztuk! Kis pihenő következett a Virágos-nyeregben, következő pecsételő helyen. Innét fokozatosan lefelé haladtunk az erdőben a Rozália téglagyárig. 

   A sorompón át az úton jobbra fordulva megtaláltuk a 218. busz megállóját, ami Budapestre vitt bennünket. 

  Az új túrázók nagyon várták a végét. A majdnem 15 km kicsit lefárasztott bennünket, de nagyon élveztük. A szuper időnek is köszönhető, hogy sok természetszerető emberrel találkoztunk. Úgy tűnt, hogy egy nagy családként tekintenek egymásra a túrázók, mert egymás üdvözlése nagyon gyakori volt. Mindenki mosolyogva, jókedvűen köszönt nekünk, és mi is átvettük ezt az udvariasságot. 

  
KKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKK

  Elindultunk egy úton... korán reggel Kőszegről a velemi busszal, hogy meg tudjuk mászni azt a 6 km-t, amin eljutunk a Kék túra kiindulópontjára, Írottkőre. Az 1. Szakasz első része Kőszegig 14 km. 

   Nagypéntek lévén ünnepnapi menetrend szerint 7.55-kor indultunk Velem irányába a busszal, amin tizenketten ültünk. Abból ketten helyiek, plusz a sofőr, a többiek hátizsákosak voltak. Húsz percnyi utazás után az autóbusz fordulótól megkezdtük túránkat a Kőszegi-hegységben. Madárcsicsergéses csodás reggeli napfényben elindultunk fel a hegyre. Első cél a Szent Vid kápolna 568 m magasan. Közepesen emelkedős terepet másztunk kb. 30 perc alatt, elég jó tempóban. Velemi indulásunktól egy kék túrás pár haladt mögöttünk, akik néhány perces késéssel értek fel utánunk. A kápolna előtt elköltöttük a reggelinket, és indultunk is tovább.

  Már a bronzkorban város volt a kápolna helyén, a rómaiak idején, majd az Árpád korban is őrtorony állt itt. A törökök idején Jurisics is védte Kőszeggel együtt, majd később épült a kápolna.

  Sajnos figyelmetlen voltam, mert túlhaladtunk a Kék emlékhely mellett, amikor eszembe jutott, hogy szerettem volna megörökíteni. Akkor a lányok már előrehaladtak, és nem hívtam vissza őket. Ezt azóta is sajnálom. Ez volt 1989-ig az OKT kiindulópontja, amit a rendszerváltás után áthelyeztek Írottkőre. 

fotó: https://www.termeszetjaro.hu/hu/point/emlekmu/kektura-emlekmu/25240929/

   Szuper, friss levegőt szuszoghattunk magunkba a kellemes úton. A kápolnától a legrövidebb útvonalat választottuk ami a kilátóhoz visz, ez a Források útja. A Hömann forrásig visz, és a parkoló után már megegyezik a K jelzéssel.

  Onnét egy meredekebb emelkedő az erdőben, majd gyönyörű kilátás a magaslatból le a völgyben fekvő településekre. 11 órára értünk fel Írottkőre. Egyik fele Ausztria, másik Magyarország. Nevét az itt található Batthyány-Eszterházy birtokok határának feliratozott kövéről kapta. 1891-ben a kőszegiek állítottak először kilátót, majd trianon után elhelyeztek egy határkövet. Az osztrák oldalon található "megírt kő" , amin látható a CBE betűk, vagyis Confínia Batthyányana Esterhazyana.

  A gyönyörű nagypénteki időjárásnak köszönhetően sok volt a kiránduló, alig fértünk a kilátó tetején. Gyönyörű kilátás tárult elénk, élveztük a hófödte hegyek látványát, ebben ritkán van részünk. 

 Kicsit kifújtuk magunkat, megpihentünk és pecsételtünk. Réka valamiért úgy értelmezte a terveinket, hogy innét busszal megyünk vissza Kőszegre. Amikor közöltem vele, hogy itt a 883 méteres tetőről nem megy jármű, és ráadásul most indul az igazi túránk, akkor kissé csalódott volt. Később könnyen visszatért az életkedve, amikor rájött, hogy lefelé halad a túránk. Az emelkedőket kevésbé szereti.
  Erőnket összeszedve elindultunk a KÉKEN. Visszagyalogoltunk a Hörmann-forrásig, majd át egy gyönyörű nyárfa erdőn keresztül. Olyan sűrűn, egyenesen álltak a fák, mint a katonák. Szinte egybeolvadt szürke törzsük.

  Az erdős részből kiérve az aszfalton haladtunk egy darabon a Stájer házakig. Itt senkit nem találtunk, zárva volt minden ház. A szemben lévő pihenőben megettük a szendvicseinket, majd Réka nem bírt magával, az ott lévő harangot ki kellett próbálnia. 

Az erdő után felkapaszkodtunk egy hosszabb aszfaltúton, és elértük a vörös keresztet, amit egy zarándoklat emlékére helyeztek 1984-ben egy erdészeti és turisztikai elágazásban. 

Itt volt Rékának a mélypontja, kicsit lassabban haladtunk. Egyébként a túra 80 %-ban Eszter diktálta a tempót, és előttünk haladt 50 méterrel, én követtem, utánam Réka, akit innét többet kellett noszogatnom. Elértük az Ó-ház kilátót, ahol egy nagyobb méretű gyík is üdvözölt bennünket. Szuper kilátásban volt részünk, és egy bónusz pecsétet is szereztünk. 

  Innét jó kis meredek köves terepen lefelé haladtunk, és elértük a következő pecsételő helyünket, a Hét (Vezér)- forrást, amit a Millennium tiszteletére építettek. Rögtön láttuk, hogy ez kedvelt kirándulóhely, mert sok gyerekes család és turista volt. Főző felszereléssel anyukák ültek a tűzrakó hely körül és készítették a harapnivalót. Pihentünk egyet, ismét találkoztunk a Kék túrás párral, akik elmondásuk szerint 10 perccel előttünk értek oda, tehát egész kiváló a tempónk. 

Még egy emelkedősebb szakasz következett a Pintér tetőig, ahonnét ismét pazar kilátás volt Ausztria felé. Találtunk egy érdekes kiszáradt fát is, ami egy vadkanra emlékeztetett.

Ezután egy "rövidke sétával" elértük Kőszeg városát, mert megpillantottuk a Kálvária hegyen a Kálvária templomot és Szent Donát kápolnát.

A Stációkat visszafelé néztük, majd az első stációhoz közel a Kálvária úton megtaláltuk a Koronaőrző bunkert is, ahol 1945. március 18-27. között őrizték a Koronázási ékszereket és a Szent Jobbot, majd Ausztrián keresztül az USÁ-ba került 1978-as hazaszállításig. Sajnos zárva volt, felújítást terveznek.

  Itt ért véget az OKT 1/1. 14+6 km.   

  Várt ránk a jól megérdemelt lazító jakuzzi.

KKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKK

 Májusi túránk elvitt egészen Piliscsabáig. Reggel korán vonattal indultunk, és az állomáshoz közel sikerült megtalálnunk a pecsétet. A tintapárna előbányászásakor döbbentem rá, hogy nem frissítettem a párnát, de szerencsére nem volt kiszáradva.

 Aztán megmarkoltuk a frissen vásárolt túrabotunkat, és kerestük a jelzéseket. Elég sokat gyalogoltunk a városban, mire a Kálvária úton elhagyjuk az utolsó házakat is, és egy ipari telep mellett elérjük az erdős szakaszt. Itt van jobbra egy valamikor sorompó névre hallgató fadarab, ahol le kell térnünk, hiába megy egyenesen a kényelmes földút. Mi 5 perces tévedés után visszamentünk a jó irányba. Itt rögtön köszöntöttek bennünket csípős állatok, Réka bánatára. 

Előző napokban sok eső volt, így néhol egészen szép dagonyákkal, és keresztbe feküdt fákkal is találkoztunk. Az erdő sűrűjében a párás levegő miatt kicsit nehezebben tudtunk menni az emelkedőkön, de elérve az 550 méteres Nagy-Szénást, kárpótolt minden fáradságot. Gyönyörű panoráma tárult elénk a szeles hegyen. Lekaptatva a hegy lábánál megtaláltuk az egykori turistaház emlékhelyét. Tovább lefelé a tanösvényen mentünk, és igen forgalmas volt ez a szakasz, sok gyerekes család és csoport indult velünk szembe a hegy irányába. Nagykovácsi határához érve útba esett a Fenyveskert büfé, ahol egy jégkrém igazán ránk fért a szikrázó napsütésben. A Zsíros-hegyen a Muflon itató nevű vendéglátóegység előtt megleltük a pecsétet, és siettünk tovább.