Megrendítő volt olvasni ezt a könyvet. Az események bármely közép -európai szocialista országban történhettek volna. 1986-ban 14 éves voltam, tehát vannak emlékeim a korszakról, a hangulatról.
Az örsi gyűlésekről, az ünnepségek unalmáról, az úttörő nyakkendőről. Bár akkoriban banánt és narancsot én is ritkán ettem, mi azért szerencsésebbek voltunk vidéken, nem éreztem semminek a hiányát. Nem emlékszem tömegverekedésekre a kisbolt előtt.
A regényben nincs jelezve évszám, pontos helyszín, de azért lehet sejteni, hogy nagyon "romániás" körülmények sütnek a regényből.
A kiskamasz fiú szemszögéből elmesélve nagyon kegyetlen élet volt akkoriban, ott. A mondatok véget nem érő folyamata az első néhány fejezetig zavart egy kicsit, aztán megszoktam. Már nem arra figyeltem, hol van a mondat végén a pont. Arra figyeltem, hogy tudni akarom, mikor jön haza ennek a szerencsétlen családnak a feje. De nem jött. Minden fejezetben ott volt a masszív erőszak, agresszivitás, kegyetlenkedés, amit felnőttek, gyerekek egyaránt gyakoroltak. A gyerekek játszották azt, amit a nagyoktól láttak. A harcot a hatalomért, a túlélésért. A fejezetek nem folyamatos cselekményt írtak le, mégis úgy hat az emberre, mint egy regény.
Romániában sokkal kegyetlenebb volt az élet akkoriban, mint Magyarországon, mégis átéreztem azt a hangulatot, képmutatást, félelmet, és küzdést, amit a regényben minden szereplő végigélt a maga módján.
Készítettek filmet a regényből, ami nem kapott túl jó kritikát. Nincs bátorságom megnézni, mert lehet, hogy felrúgja azt a képet, ahogyan én képzelem a kisfiút, Dzsátánt, a környezetét, és az eseményeket. Majd talán egyszer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése