2017- ben rakta egy kötetbe ezeket az írásokat Tóth Krisztina. Néhányat ismertem, találkoztam velük a Nők Lapjában : pl. Verset állva, A berlini járat.
Ötven rövid kis történet található a kötetben, amelyek többségének mi magunk is szemtanúi lehetünk nap, mint nap. Akár le is írhatnánk őket. Sajnos az első 19 írás olyan rossz kicsengésűre sikeredett, hogy majdnem letettem a kötetet. Kissé csalódott voltam, hogy az író csak a gonosz, rosszindulatú, rasszista, előítéletes, depressziós, agresszív embereket lát a mai Magyarországból. Nem ízlett ez a mélyen kiábrándult hangvétel, keserűnek éreztem. Zsinórban ezeket olvasva, én magam is pesszimistává váltam. A következő néhány írást erős szociális érzékenységgel írta, szereplői beteg, fogyatékos, hátrányos helyzetben élő emberek. Szomorkás kicsengésűek voltak ezek is, de már felfedeztem bennük az emberi jóságot. A utolsó 4-5 rövid történet volt már igazi "tóthkrisztinás", amit én szeretek. Könnyedek, néhol humorosak, beszólósak.
http://www.tothkrisztina.hu/blog/language/hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése