Japán és kávé együtt egy könyvborítón! Azonnal kiszúrtam a könyvespolcon. Nagyon szeretem a japánokat és a kultúrájukat, a kávé pedig az egyetlen szer, amely függőségben tart. Együtt a kettő mit tartogathat számomra? Otthon megtudtam.
Női történetek, sorsok nem csak női szereplőkkel. Látszólag külön fejezetekben egyedi sorsok, mégis nagyon jól összekapcsolódnak a rejtélyes kávézóban. A Funiculi Funicula nevű kávézó arról nevezetes, hogy ha egy bizonyos székre ráül az ember, vissza tud menni a múltba annyi időre, amíg a kávéja ki nem hűl. Persze vannak szabályok, amiket be kell tartania annak, aki erre a bátor utazásra vállalkozik.
Négy történet, amelyben négy nő utazik az időben, hogy a jelenén segítsen. Megható, emberi érzések, mindennapi sorsok bukkannak elő. Szépen vezeti az író a szálat, és a végén természetes módon összefutnak.
Kissé zavartak az ismétlések a szövegben, és az itt-ott előbukkanó tényszerű leírások is kikandikálnak a regény stílusából. Ezt azonban ráfogom arra, hogy az író első regénye, és majd lesz ez még jobb is. Eredetileg ezt egy színdarabnak írta, ami Japánban nagy sikert aratott, és utólag hozta össze belőle a regényt. Ezt éreztem is, mert a környezet, a személyek bemutatása színmű szagú, és ízű volt. Ennek ellenére a szívet mardosó történetek nagyon emberiek, és ez volt ennek a könyvnek az erőssége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése