Hogyan értsük félre a nőket? A "Férfiagy" házas kiadása - Csányi Sándor műsora MOM

  Aki látta a Tháliában Csányival a Férfiagy, avagy nincs itt valami ellentmondás? című előadást, az sejtheti, hogy most is valami hasonlóra számíthat. Egyszemélyes, poénos, tapasztalt, igaz. 

  Nevetős-sírós. Férfi-nő. Igen volt néhány perc, amikor tudtam könnyezni. Számomra azért emlékezetes ez az este, mert a sok-sok humor mellett bele tudott csempészni egy olyan verset, amit úgy mondott el, hogy beleborzongtam. 

József Attila

HÉT NAPJA

Tintába mártom tollamat
És tiszta, kék égbe magamat.

Félrerángatom a harangkötelet,
Falbaverdesem szegény fejemet.

Ki látja meg, hogy már látszanak
Kilógó nyelvünkön az igért utak,
Hogy nincsen hiába semmi és a minden
Nem siklott ki föltépett ereinken,
Hogy kristály szeretne lenni a patkány is
S a darabkább utálja már a darabkát is,
Hogy magadat tisztán találod meg másban
És nyugalom van a szükséges rohanásban,
Hogy leheletünktől kigyúlnak a házak,
És engesztelő vízzel már locsolgatnának,
Hogy hidak robbannak a szegényemberekben?!

Ó, barátaim, hét napja nem ettem.

1924. máj.

Ismertető:  "Mi a teendő abban az esetben, ha az ember a szülőszoba ajtajában döbben rá arra, hogy nemcsak a gyerekekkel nem tud bánni, a nőkkel sem? Miért a mi hibánk, ha Ők rosszat álmodnak? Miért baj, ha őszintén válaszolunk arra kérdésre, hogy fogytam-e? Érdemes-e, a friss jogosítvánnyal vezető feleségünknek tanácsokat osztogatni a forgalomban? Eljön-e az a pillanat egy nő életében, amikor azt mondja: Köszönöm, van elég cipőm, nem kell több. Illetve, hogy mindezek ellenére, miért dobban meg mégis a szívünk, ha belép a szobába?

Nos, ezekre a kérdésekre nem tud választ adni az előadás. Viszont számos hasonló kérdést vet fel az együttélés nehézségeiről, szépségeiről, öröméről. (Magunk között szólva: inkább nehézségeiről.)

Egyszemélyes vígjáték, nyolc különböző karakter, hetven percben.