2019. augusztus 25., vasárnap

Szeged, a szobrok városa 2-3.nap


 Augusztus 20-ra ébredtünk. Pihenősen, kényelmesen készülődtünk az újabb napunkra Szegeden.

 
  A terv az volt, hogy délelőtt, amíg nincs nagy hőség, addig bejárjuk a város másik felét, aztán délután az otthoni szieszta után újra a város és a tűzijáték. 
 Az apartman ablakából láttuk az Új Zsinagóga tornyait. Ma itt kezdtük a napot. Kívülről is nagyon impozáns épület, és belül is nagyon szép. 1902-ben fejezték be az építését hazánk második legnagyobb zsinagógájának. Hatalmas belső tere van, gyönyörű apró kidolgozások. Két éve újították fel. https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%9Aj_zsinag%C3%B3ga_(Szeged)






 A Gutenberg utcán találkoztunk a kisfiús ivókúttal, a Tisza Lajos körúton pedig a szegedi 3. Huszárezred emlékművével, ami a csodálatosan szép Reök palota előtt található. Sajnos nem mentünk be az épületbe, amit ma már bánok, mert inkább gyalogoltunk a Tisza irányába a körúton. Útba esett a Református Templom, a  Hősök Kapuja, és nagy sokára leértünk az Árvízi Emlékműhöz. 





A nagy árvíz centenáriumára készült a parton található emlékmű. A rakparton végigsétálva a híd felé minden méteren szoborba, vagy kisplasztikába botlottunk. Tetszett Lapis András Kalap alatt című munkája, aminek mása Párizsban a Magyar Intézet előtt található. Megható két világutazó emlékpadja, az Aranycsapatnak emléket állító kreatív szobor, a Család, a Tisza parti lányok, vagy Janikovszky Éva arcképe. A híd lábánál pedig a vibráló Tiszavirágzás található.










 Juhász Gyula Tisza című verse is olvasható a Tisza parton betonba vésve.
 Vízmagasságok :
 A parkban szív alakú fatörzs, és tündéri csatornafedél.


A kánikulában hazamentünk ebédelni és kissé kipihenni a rengeteg gyaloglást. Délután a város másik irányában indultunk a Török utcában, majd a Vadász utcában, és megtaláltuk a hangulatos Szent Rozália Kápolnát.
Innét egy ugrás a víztorony. Szerettem volna bemenni a gyönyörűen felújított épületbe, de sajnos zárva volt. Közben ilyen kincseket láttunk a házakon. 




 A csodálatos szecessziós Gróf Palota, és a Kálvin Téri Református templom előtti Wass Albert szobor, és az Anna Fürdő.


 A Széchenyi Térhez érve felfedeztük, hogy itt is van városnéző kis vonat, ami 45 perces útra el is vitt minket keresztül a városon. Rengeteg érdekességet hallottunk a városról. Átvitt minket a hídon is a túlpartra, ahová gyalog nem mentünk volna. Így láttuk a Boszorkányszigetet, és azt a környéket ahol Szentgyörgyi lakott. 
 Az Oroszlán utcában egy angolos söröző előtt egy angol telefonfülkét is találtunk.

 Este az ünnepi tüzijáték után Kállay Sanders András koncertezett.

Másnap igyekeztünk időben összecsomagolni, mert tudtam, hogy már nyitva lesz a dóm látogatóközpontja, és szerettem volna bemenni. Azért elidőztünk az utcazenésznél, és egy jópofa villamos büfénél. Aztán bejutottunk a múzeumba. A legalsó részben egyházi kiállítás volt, filmet néztünk a torony és a dóm történetéről, aztán egy kedves fiatalember bevitt minket a Dömötör toronyba, és kedvesen elmesélte nekünk a történetét. Végül fellépcsőztünk a dóm tornyába, és a fellegek magasságából néztük meg a várost.  https://szegedidom.com/latogatokozpont/




















 És eljött a pillanat,megérkeztünk az állomásra, felszálltunk a vonatra és irány Budapest!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

OLVASD EL IS!

Vadászati idény a kultúra mezején, avagy Mágnás Miska a Vígben!

  Azt tudtam, hogy ez a Mágnás Miska nem olyan lesz, mint a 70 évvel ezelőtti filmes változat, amelyben Gábor Miklós olyan jóképű, és olyan...