Augusztus 20-ra ébredtünk. Pihenősen, kényelmesen készülődtünk az újabb napunkra Szegeden.
A terv az volt, hogy délelőtt, amíg nincs nagy hőség, addig bejárjuk a város másik felét, aztán délután az otthoni szieszta után újra a város és a tűzijáték.
Az apartman ablakából láttuk az Új Zsinagóga tornyait. Ma itt kezdtük a napot. Kívülről is nagyon impozáns épület, és belül is nagyon szép. 1902-ben fejezték be az építését hazánk második legnagyobb zsinagógájának. Hatalmas belső tere van, gyönyörű apró kidolgozások. Két éve újították fel. https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%9Aj_zsinag%C3%B3ga_(Szeged)
A Gutenberg utcán találkoztunk a kisfiús ivókúttal, a Tisza Lajos körúton pedig a szegedi 3. Huszárezred emlékművével, ami a csodálatosan szép Reök palota előtt található. Sajnos nem mentünk be az épületbe, amit ma már bánok, mert inkább gyalogoltunk a Tisza irányába a körúton. Útba esett a Református Templom, a Hősök Kapuja, és nagy sokára leértünk az Árvízi Emlékműhöz.
A nagy árvíz centenáriumára készült a parton található emlékmű. A rakparton végigsétálva a híd felé minden méteren szoborba, vagy kisplasztikába botlottunk. Tetszett Lapis András Kalap alatt című munkája, aminek mása Párizsban a Magyar Intézet előtt található. Megható két világutazó emlékpadja, az Aranycsapatnak emléket állító kreatív szobor, a Család, a Tisza parti lányok, vagy Janikovszky Éva arcképe. A híd lábánál pedig a vibráló Tiszavirágzás található.
A kánikulában hazamentünk ebédelni és kissé kipihenni a rengeteg gyaloglást. Délután a város másik irányában indultunk a Török utcában, majd a Vadász utcában, és megtaláltuk a hangulatos Szent Rozália Kápolnát.
Innét egy ugrás a víztorony. Szerettem volna bemenni a gyönyörűen felújított épületbe, de sajnos zárva volt. Közben ilyen kincseket láttunk a házakon.
A Széchenyi Térhez érve felfedeztük, hogy itt is van városnéző kis vonat, ami 45 perces útra el is vitt minket keresztül a városon. Rengeteg érdekességet hallottunk a városról. Átvitt minket a hídon is a túlpartra, ahová gyalog nem mentünk volna. Így láttuk a Boszorkányszigetet, és azt a környéket ahol Szentgyörgyi lakott.
Másnap igyekeztünk időben összecsomagolni, mert tudtam, hogy már nyitva lesz a dóm látogatóközpontja, és szerettem volna bemenni. Azért elidőztünk az utcazenésznél, és egy jópofa villamos büfénél. Aztán bejutottunk a múzeumba. A legalsó részben egyházi kiállítás volt, filmet néztünk a torony és a dóm történetéről, aztán egy kedves fiatalember bevitt minket a Dömötör toronyba, és kedvesen elmesélte nekünk a történetét. Végül fellépcsőztünk a dóm tornyába, és a fellegek magasságából néztük meg a várost. https://szegedidom.com/latogatokozpont/
És eljött a pillanat,megérkeztünk az állomásra, felszálltunk a vonatra és irány Budapest!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése