Melanie Benjamin 2013-ban kiadott könyve tipikus amerikai story, és tipikus amerikai stílusban van megírva. Persze korábban hallottam már Lindbergh teljesítményéről, miszerint 1927-ben átrepülte elsőként és egyedül(!) az Atlanti-óceánt, és persze hallottam a baby rablásról is. A könyvben a feleség szemszögéből láthatjuk az eseményeket.
Az Atlanti-óceánt Lindbergh 25 éves korában repülte át, és miután világhírű pilóta-ezredesként ünnepelték, ismerkedett meg Annenel, egy gazdag diplomata lányával. Az író Anne szerepében, első személyben mesél a történetükről, megismerkedésüktől kezdve Lindbergh haláláig. Anne egy visszahúzódó, intelligens, tanult, írói pályára készülő szerény, és önbizalomhiányos fiatal nő. Álmodozik a jóképű Lindberghről, és megtörténik a csoda... a gyönyörű, határozott, kacér nővére helyett Anne-re figyel fel a hős ezredes. Leánykorom Júlia és Romana olvasmányi köszönnek vissza. Valamivel igényesebb (csak kicsivel) eme könyv, mint azok, na meg néhány száz oldallal hosszabb is.
Már a házasságuk elején megtapasztalják, hogy mi az a népszerűség, mert a fotósok és a rajongók mindenhová követik őket. Nincs egy nyugodt pillanatuk. Csak a repülőn, ugyanis az ifjú feleséget is elkapja a repülés szenvedélye. Az első gyermek születése után is sokat repülnek, majd a baba 1,5 éves amikor elrabolják. A teljes esemény és következmény, a tárgyalás nem jelenik meg. Az anya szemszögét olvassuk. Ez a rész izgalmas, annak ellenére, hogy ismertem az eredményt és a baba sorsát.
A többi (5) gyerek születése után lesz igazán önmaga Anne, mert a családot el kell tartani, a gyerekeket fel kell nevelni. Ezt gyakorlatilag egyedül csinálta végig, mert a férje mindig úton volt, hónapokig nem látták. Aztán a háború után a férj mellékvágányra is tér, de ez csak utólag derül ki. Anne akkor lehet igazán önmaga amikor gyerekei felnőnek, és megismeri a viszonzott szerelmet.
Olvasmányos a könyv, kissé már ponyva szaga is van. Sokszor ismétli magát az író, nem sok írói eszközt használ. A regény nagy részében Lindbergh ajnározásáról van szó, nem mindig éreztem hogy Anneről szólna a regény. Az igaz, hogy házasságukban elnyomta a feleséget ( ez a könyvből viszont jól lejön). Lindbergh szemében Anne azért volt remek feleség, mert a háttérből baromi jól tudta segíteni. Másodpilóta volt, a könyveinek az írója, gyermekeinek anyja, titkárnője, protokollosa....
Az viszont nagy előnye a könyvnek, hogy igaz történetet mesél el!
Magával ragadó történet a XX. század legrejtélyesebb asszonyáról, győzelmeiről és tragédiáiról, és egy világhírű házasság viszontagságairól.
Bár látszólag kiváltságos és fényűző életmód jut neki osztályrészül, Anne Morrow, az Egyesült Államok mexikói nagykövetének félénk lánya úgy érzi, hogy a gyönyörű nővére árnyékában él. Titkon irodalmi sikerekről ábrándozik, amikor végzős főiskolásként találkozik a hősként ünnepelt Charles Lindbergh ezredessel, aki abban az évben repülte át egyedül az Atlanti-óceánt. Rabul ejti a földkerekség leghíresebb férfija, de biztos abban, hogy a vonzalma viszonzatlan. Ám téved.
Lindbergh a rokonlelket látja benne, s Anne élete örökre megváltozik. Ők ketten körberepülik a Földet, a gravitációval dacolva újabb és újabb rekordokat döntenek meg, és szüntelenül jelen vannak az újságok címlapjain. Úgy vonzzák Amerika figyelmét, ahogy egyetlen házaspár sem, sem előttük, sem utánuk. De miközben a szerelmük a filmhíradók kedvenc témája, a házasságuk egyáltalán nem tündérmesébe illő. És Anne a szárnyalás után a földre zuhanva lassan rájön, hogy képes kilépni a férje árnyékából is.
Az írónő, Melanie Benjamin megingathatatlanul egyensúlyoz a botrányok és az ellentmondások, a világot megrázó rémséges bűntett, a lélektelen árulások és az állhatatos szerelem határmezsgyéjén. Szenvedéllyel és a nagy mesélők biztos értékítéletével fog bele a nem mindennapi utazásba, és magabiztosan navigálja az olvasót az emberi szív körül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése