Jurisics városa, a romantikus Kőszeg - 1.nap

   A tavaszi szünet első napján célba vettük Kőszeget. A 3 óra 20 perces utazás ugyan soknak tűnt, de megérte a fáradozást, mert egy csodaszép kis városkában töltöttünk 3 és fél napot. 

  Csomagjainkkal megkerestük a Pék apartmant. Szuper szállást sikerült foglalni, ugyanis a kényelmes lakás mellett közvetlenül jakuzzi és szauna is a rendelkezésünkre állt. A "teknő" lakást kaptuk, faragott, rusztikus bútorokkal. Maga a ház 200 éves, és a  2015-ös felújításnál igazán ízlésesen odafigyeltek, hogy amit lehet megmentsenek az épületből. Virágos kert, kis játszótér, és tavacska is van a kertben. A gondnoknő nagyon kedvesen fogadott bennünket, ajánlotta mit nézzünk meg, merre érdemes venni az irányt a városban.

  Szuper, napsütéses időnk volt és borzasztó éhesek voltunk, ezért a csomagok lerakásával nem sokat vacakoltunk. A Pék utca elején találtunk is egy szimpatikus pizzázót, a Pizzeria L'angalo-t, ahol gyros tálat ettünk. Bőséges volt és finom is. Gondoltam, sétáltjuk le a hatalmas ebédet! Elindultunk a Szultán tetőre, amelyről a legenda szerint I. Szulejmán figyelte a híres csatát, amelyben Jurisics vívott ádáz harcot a törökökkel 1532-ben. Elég meredek lépcsősor vitt föl egy tanösvény után, aztán elénk tárult a város. 

Lefelé gyalogolva a Chernel-kert irányába mentünk, és a Vár háta mögé értünk. 

  A belvárostól kicsit távolabb nézelődtünk este. Olvastam a neten egy 500 éves platánfáról, amihez diáklegendák kapcsolódnak. Állítólag, aki a tövéhez tette könyveit és a fa alá ült, annak jól sikerültek a vizsgái. Talán a város egyik híressége, Ottlik Géza is üldögélt ágainak árnyékában. Persze nem 500 éves a növény, hanem 200 év körüli az életkora, és természetvédelmi oltalom alatt áll. Kicsit nehezen találtuk meg a kopott üzemjellegű épületek között. A legendás fának nagyobb promóció kellene, akkor talán többen tudnának benne gyönyörködni. Bár a 9 méter átmérőjű fa az OKT útvonala mentén van, tehát a túrázók megcsodálhatják, mi senkit nem láttunk még a környéken sem.

 Aztán tekeregtünk még néhány utcácskában. Gyönyörű, napsütésben fürödtek az épületek is. Visszakanyarodva a főtér felé feltűnt, (bár ez egész nap jellemző volt) hogy alig van valaki az utcákon. Néhány helyi lakón kívül nem turistáskodtak még az emberek. Bár csodálkoztam ezen, de kifejezetten örültem, hogy tömeg nélkül élvezhetjük a belvárost. 

Szépen ránk esteledett. Körbejártuk még egyszer a kivilágított belvárost, kerestünk egy fagyizót és mentünk a szállásunk irányába. Ismét csak egy-két emberrel találkoztunk, és egy villanyoszlopon maradt költészet napi verssel.