Ismét egy Georges Feydeau darab a Tháliában. Úgy tűnik bejött nekik a francia komédiás mai köntösbe bugyolálása.
A bolha a fülbe! után ismét beültünk egy vígjátékra.
Hamvai Kornél védjegye, hogy a régi, jó, 19. századi komédiákat restaurálja mai helyszínre átírva, mai szerepekkel megspékelve, modern szóhasználatot becsempészve. Azt hiszi a naiv néző, hogy egy modern darabot lát. És valóban az, csak a sztori régi. Azért Feydeau vállát is veregessük meg, mert fontos a jó alapanyag a teátrumban is, nem csak a konyhában!
A történet röviden: A hisztis popsztár Lucette (Schell Judit), lemond öngyilkosságáról, mert mégis visszatér hozzá eltűnt vőlegénye Fernand (Pindroch Csaba). A csetlő-botló, nőcsábász vőlegény nem meri bevallani, hogy aznap este lesz az esküvője a média hatalom tulajdonosának (Molnár Piroska) lányával, a fiatal, üde Viviane-el (Tóth Eszter). Bonyolítja a helyzetet, hogy Lucette-nek van egy maffiózó rajongója (Szabó Győző), aki halálosan szerelmes belé, és belép még a képbe egy szerencsétlen, örök optimista zeneszerző (Vida Péter), aki jól tudja irányítani a a váratlanul jött szerencséjét.
A két felvonásban rengeteg félreértés, félrehallás, üldözés, lövöldözés, és a nézők által reprezentált röhögés van jelen. Pindroch jól megérdemelten számtalan kínos szituációba keveredik, amit a titkoknak és hazugságoknak köszönhet. Így fordul elő, hogy ruháit leveszti, és belekényszerül, hogy búváröltözetbe bújjon esküvője napján. Vida Péter a tőle megszokott komikus, poénos helyzetek sorát hozza a nézők rekeszizmainak megelégedésére. Gondolom rendezői utasítás volt Szabó Győző és a pszichológus (Fodor Annamária), illetve a manager (Gubás Gabi) játékának eltúlzása, de nekem már sok volt és a ripacs határát súrolta.
Összességében egy kellemes, sok nevetéssel fűszerezett estét nyújtott a darab. Az gondolom ez is volt a cél, és hogy ráeszméljen a sok női néző, hogy érdemes rövid pórázon tartania a férjét, ha ne akar hasonló szituációkat magának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése