Az idei múzeumok éjszakájára sikerült végre Rékát is elvinnünk magunkkal. Mivel belekalkuláltam a tömeget és a sorbaállást, ami jellemzője ennek a programnak, nem sok múzeum felfedezését terveztem előre. Azt hiszem ez a módszer bevált.
A Szépművészeti Múzeumban kezdtük a kulturális éjszakánkat. Nagyon jó döntésnek bizonyult, mert fél öt körül kb. 50 fős sor álldogált a bejáratnál, és nagyon jól haladt befelé. Talán 10 perc várakozás után bejutottunk az előre megvásárolt karszalagunkkal. Az előcsarnok utáni Márványcsarnokban azonnal lecsaptunk a különleges LED falra, amiről már olvastam a múzeum oldalán. A jelenleg látható állandó kiállítás majdnem 300 műkincse felbukkan az óriási képernyőn, lehet rendezni őket, like-olni, infót olvasni, nagyítani. A 15 méter hosszú okos falon nemcsak a fiatalok böngésztek kíváncsian, hanem mindenki. Szerintem óriási ötlet ismét.
Nem tudtuk túl sokáig élvezni az újdonságot, mert még rengeteg látnivaló várt ránk a frissen felújított termekben. Mindjárt itt volt a Román csarnok, amit én személy szerint nagyon vártam. A fotók nem adják vissza az eredeti, részletekben rejlő szépséget, a múzeum legdíszesebb termét. Eredetiben az igazi! Gyönyörű lett! Még az ajtókilincs is műkincsnek tűnik! A csarnokban be lehetett öltözni korhű ruhákba. A lányok nem hagyhatták ki a lehetőséget.
Következett a Renoir kamarakiállítás, ami a francia impresszionisták néhány darabja mellett a frissen vásárolt Fekvő női akt is látható. A kiállításnak egy megelőző története is van, ami 1907-től indul. Bővebben ITT olvasható róla.
A másik, nagy időszaki kiállítást is el tudtuk még csípni, mert Michelangelo világhíres grafikáit bemutató A test diadala címmel, június 30-ig látható. Az olasz mester mellett más itáliai kortársak grafikái is jelen vannak. Fotózni egyáltalán nem lehetett, még vaku nélkül sem, így ezt megörökíteni nem tudtam. A lányokat annyira nem kötötte le a több mint 80 rajzból összerakott kiállítás, így elég gyors tempóban csodáltam meg. A Londonból, Firenzéből, Párizsból, Bécsből érkező, főként anatómiai rajzok a szépségük mellett inkább a koruk nyűgözött le. Egy csoda, hogy több mint 500 évvel azután, hogy elkészültek ezek a szén-, és kréta rajzok, még mindig megtekintheti a világ. Érdekes volt a Sixtusi-kápolna freskóinak és a művész vázlatainak összevetése a kiállításon. Nagyon látványos volt, rámutatva a részletekre.
ITT sok infó a kiállításról.
A képek a múzeum oldaláról:
Amíg a grafikákat néztük, bemondták a hangszóróba, hogy az emeleti kiállítások bezárnak. Ezért Egyiptom felé vettük az irányt. Az alsó szint is szépen fel lett újítva, nemcsak a kiállítóhelyek, de a kiszolgáló részek is csillognak-villognak.
Az egyiptomi kiállításnál nem hagytuk ki a múmiákat és az érintőképernyőn írható hieroglifákat sem.
 |
| Talán ez az Eszter? |
 |
| És ez Réka? |
Sokáig nézelődtünk volna még, de az időfaktor közbesikított és azt hallottam, hogy "Műcsarnok". Ez volt a következő állomásunk este 7 órakor. Az azonban biztos, hogy ide még visszatérünk.
A Műcsarnok nagy kiállítása az építészethez kapcsolódóan a TÉR/ERŐ II. Építészeti Szalon volt. Rengeteg makett és plakát mutatta az elmúlt évek magyar építészeti terveit és megvalósított eredményeit. Sajnos a gyerekeket ez nem kötöttel. A kiállítás végén azonban egy izgalmas interaktív bemutató csábította Őket, amelyben a fának volt nagy szerepe. A Hello Wood nevű installációban megmondhattuk véleményünket a magyar építészetről, ennek alapján a feldolgozandó deszka méretét meghatározhattuk. A színét az életkorunk adta. A méret levágását is magunknak kellett volna intézni a fűrészgéppel, de arra nem vállalkoztam. Ezután megvalósíthattunk ceruzával bármilyen rajzot, vagy feliratot a deszkán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése