November elején hoztam el a könyvtárból Selma Lagerlöftől A császár című regényét, amiről korábban még nem hallottam. Azt gondoltam jó kis történelmi töltetű könyv lesz.
Ma befejeztem az olvasását, és rákerestem az írónő életére a neten. Nem akartam elhinni azt a véletlent, hogy ma van Selma L. 160. Születésnapja (1858.november 20.). Nagyon érdekes véletlen, talán több is mint véletlen! Talán egy jel, hogy még van dolgom az írónővel.
Selma Lagerlöf 1916-ban írta A császár című regényt. Ekkor már 10 éve, hogy megjelent a Nils Holgerson könyve, amit eredetileg földrajz tankönyvnek szánt, és 7 éve már birtokosa -nőként az első- az Irodalmi Nobel-díjnak. Családja mély evangélikus hitben nevelte. Gyermekkorában magányos lehetett, mert iskolába nem járatták, hanem otthon folyt a taníttatása betegeskedései miatt. Nagymamája sokat mesélt neki, innét ered talán a műfajhoz való kötődése. Később, vallásossága ellenére, mégis meglehetősen szabad életet élt, hiszen a tanítói állását otthagyva csak az írásnak szentelte életét, és egy írónővel volt szerelmi kapcsolata, akivel sokat utazgatott a világban. A második világháborúban megmutatta bátorságát és nagyvonalúságát, hiszen német értelmiségieket próbált kimenteni a nácik elől, illetve az orosz-finn háborúban felajánlotta a finneknek a Nobel-díját segítségül. A finnek nagyon hálásak voltak ezért a gesztusért, de visszaküldték neki. 1940-ben halt meg.
A császár című regényét olvasva két film jutott eszembe: a Váratlan utazás című kanadai sorozat, illetve a Forres Gump című film. A kanadai film az egyszerű, szeretetteljes, vidéki életet mutatja, ugyanakkor mindig valamilyen emberi tulajdonságot, tanulságot, és mindig a jóságra való törekvést hangsúlyozza. A Tom Hanks filmből pedig megmaradt az a konklúzió, hogy nem számít mennyi az ember IQ-ja, ha szeretünk, szeretve vagyunk, és bármit elérhetünk az életben. Ha ezek teljesülnek, akkor boldogok és elégedettek leszünk az életünkkel. Na, ez mind benne van ebben a regényben. A főhős, Jan, egy szegény, csóró, kissé butácska napszámos a svéd rengeteg közepén. Nem akart ő senkit az életében, se feleséget se gyereket, de mikor a lánya megszületett, megmutatta magát a napfényes boldogság. Szinte szimbiózisban élték az egyszerű, de mégis csodálatos életüket. Hétköznapi történésekkel, cselekedeteikkel valamilyen tanulság, emberi tapasztalás, erkölcsi törvény vonható le. Úgymint hűség, becsület, őszinteség, bátorság, tiszta szeretet, önfeláldozás. Az erős ragaszkodás magában hordozza a hatalmas veszteség lehetőségét is, ami be is következik. Jan érdekes módon kompenzálja a fájdalmát. Elborult elméje egy másik valóságban próbálja túlélni a tragédiát, ami vele történt. Megható, ahogyan a környék lakói elfogadják Jan "bekattant" állapotát. Tiszta, jóindulatú, bátor ember marad a körülmények ellenére (vagy talán éppen ezért). Folyamatosan figyeli a jeleket (én is kaptam ma egyet!), a kapaszkodót, a reményt. Az írónő képes fokozni a feszültséget egészen a végéig, ahol aztán jön a sírós megnyugvás. Elég tisztességesen felzaklatott a történet vége, de ez így volt szép és tökéletes. Nincs számon tartva fő művei között, pedig megérdemelné.
Egykori családi birtoka ma múzeum .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése