KÉK TÚRA II. - OKT. 01. / ÍROTTKŐ - KŐSZEG - 14 km - teljesítve:28,2 km/marad:1135,8 km

  Elindultunk egy úton... korán reggel Kőszegről a velemi busszal, hogy meg tudjuk mászni azt a 6 km-t, amin eljutunk a Kék túra kiindulópontjára, Írottkőre. Az 1. Szakasz első része Kőszegig 14 km. 

   Nagypéntek lévén ünnepnapi menetrend szerint 7.55-kor indultunk Velem irányába a busszal, amin tizenketten ültünk. Abból ketten helyiek, plusz a sofőr, a többiek hátizsákosak voltak. Húsz percnyi utazás után az autóbusz fordulótól megkezdtük túránkat a Kőszegi-hegységben. Madárcsicsergéses csodás reggeli napfényben elindultunk fel a hegyre. Első cél a Szent Vid kápolna 568 m magasan. Közepesen emelkedős terepet másztunk kb. 30 perc alatt, elég jó tempóban. Velemi indulásunktól egy kék túrás pár haladt mögöttünk, akik néhány perces késéssel értek fel utánunk. A kápolna előtt elköltöttük a reggelinket, és indultunk is tovább.

  Már a bronzkorban város volt a kápolna helyén, a rómaiak idején, majd az Árpád korban is őrtorony állt itt. A törökök idején Jurisics is védte Kőszeggel együtt, majd később épült a kápolna.

  Sajnos figyelmetlen voltam, mert túlhaladtunk a Kék emlékhely mellett, amikor eszembe jutott, hogy szerettem volna megörökíteni. Akkor a lányok már előrehaladtak, és nem hívtam vissza őket. Ezt azóta is sajnálom. Ez volt 1989-ig az OKT kiindulópontja, amit a rendszerváltás után áthelyeztek Írottkőre. 

fotó: https://www.termeszetjaro.hu/hu/point/emlekmu/kektura-emlekmu/25240929/

   Szuper, friss levegőt szuszoghattunk magunkba a kellemes úton. A kápolnától a legrövidebb útvonalat választottuk ami a kilátóhoz visz, ez a Források útja. A Hömann forrásig visz, és a parkoló után már megegyezik a K jelzéssel.

  Onnét egy meredekebb emelkedő az erdőben, majd gyönyörű kilátás a magaslatból le a völgyben fekvő településekre. 11 órára értünk fel Írottkőre. Egyik fele Ausztria, másik Magyarország. Nevét az itt található Batthyány-Eszterházy birtokok határának feliratozott kövéről kapta. 1891-ben a kőszegiek állítottak először kilátót, majd trianon után elhelyeztek egy határkövet. Az osztrák oldalon található "megírt kő" , amin látható a CBE betűk, vagyis Confínia Batthyányana Esterhazyana.

  A gyönyörű nagypénteki időjárásnak köszönhetően sok volt a kiránduló, alig fértünk a kilátó tetején. Gyönyörű kilátás tárult elénk, élveztük a hófödte hegyek látványát, ebben ritkán van részünk. 

 Kicsit kifújtuk magunkat, megpihentünk és pecsételtünk. Réka valamiért úgy értelmezte a terveinket, hogy innét busszal megyünk vissza Kőszegre. Amikor közöltem vele, hogy itt a 883 méteres tetőről nem megy jármű, és ráadásul most indul az igazi túránk, akkor kissé csalódott volt. Később könnyen visszatért az életkedve, amikor rájött, hogy lefelé halad a túránk. Az emelkedőket kevésbé szereti.
  Erőnket összeszedve elindultunk a KÉKEN. Visszagyalogoltunk a Hörmann-forrásig, majd át egy gyönyörű nyárfa erdőn keresztül. Olyan sűrűn, egyenesen álltak a fák, mint a katonák. Szinte egybeolvadt szürke törzsük.

  Az erdős részből kiérve az aszfalton haladtunk egy darabon a Stájer házakig. Itt senkit nem találtunk, zárva volt minden ház. A szemben lévő pihenőben megettük a szendvicseinket, majd Réka nem bírt magával, az ott lévő harangot ki kellett próbálnia. 

Az erdő után felkapaszkodtunk egy hosszabb aszfaltúton, és elértük a vörös keresztet, amit egy zarándoklat emlékére helyeztek 1984-ben egy erdészeti és turisztikai elágazásban. 

Itt volt Rékának a mélypontja, kicsit lassabban haladtunk. Egyébként a túra 80 %-ban Eszter diktálta a tempót, és előttünk haladt 50 méterrel, én követtem, utánam Réka, akit innét többet kellett noszogatnom. Elértük az Ó-ház kilátót, ahol egy nagyobb méretű gyík is üdvözölt bennünket. Szuper kilátásban volt részünk, és egy bónusz pecsétet is szereztünk. 

  Innét jó kis meredek köves terepen lefelé haladtunk, és elértük a következő pecsételő helyünket, a Hét (Vezér)- forrást, amit a Millennium tiszteletére építettek. Rögtön láttuk, hogy ez kedvelt kirándulóhely, mert sok gyerekes család és turista volt. Főző felszereléssel anyukák ültek a tűzrakó hely körül és készítették a harapnivalót. Pihentünk egyet, ismét találkoztunk a Kék túrás párral, akik elmondásuk szerint 10 perccel előttünk értek oda, tehát egész kiváló a tempónk. 

Még egy emelkedősebb szakasz következett a Pintér tetőig, ahonnét ismét pazar kilátás volt Ausztria felé. Találtunk egy érdekes kiszáradt fát is, ami egy vadkanra emlékeztetett.

Ezután egy "rövidke sétával" elértük Kőszeg városát, mert megpillantottuk a Kálvária hegyen a Kálvária templomot és Szent Donát kápolnát.

A Stációkat visszafelé néztük, majd az első stációhoz közel a Kálvária úton megtaláltuk a Koronaőrző bunkert is, ahol 1945. március 18-27. között őrizték a Koronázási ékszereket és a Szent Jobbot, majd Ausztrián keresztül az USÁ-ba került 1978-as hazaszállításig. Sajnos zárva volt, felújítást terveznek.

  Itt ért véget az OKT 1/1. 14+6 km.   

  Várt ránk a jól megérdemelt lazító jakuzzi.