A Liliomfiról csakis az 1954-es Makk Károly film jutott eddig eszembe. Imádtam benne Darvast, Pécsit, és Dajka Margitot. El sem tudtam képzelni, hogy valaha megközelítheti bármilyen feldolgozás. És íme! Szente Vajk rendezése nagyon megközelíti.
A történet szinte ugyanaz, mint a filmben, néhány változástól eltekintve: Szellemfi, Liliomfi és a vándorszínészek Balatonfüreden lépnek fel, ahol a Rómeó és Júliát akarják előadni. Mariska és dadája épp ott van, és a fiatalok egymásba szeretnek. A dada is szerelmes Liliomfiba. Mariska nevelőapja Szilvai professzor egyébként a lányt unokaöccsének (Liliomfinak) szánja, de persze erről a fiatalok mit sem sejtenek. Szellemfi igyekszik magáénak kikiáltani Shakespeare műveit, hogy ezzel hódolókat szerezzen a város szép leányiból. Közben Szilvai még mindig elhunyt felesége szellemével küszködik. Liliomfi bebizonyítja Mariskának, hogy szereti, és megbeszélik, hogy megszökteti, ha Badacsonyba érnek. Ott a fogadós vesződik a leányával, mert az Gyuri pincért szereti, az apja viszont az osztrák ifj.Schwartznak ígérte. Itt Mariska félreért egy infót és azt hiszi Liliomfi megcsalta őt a fogadós leányával. Liliomfi eljátssza az ifjú osztrák szerepét, csakhogy a fogadóst meggyőzze nem való a lányához. Cserébe Gyuriról gondolja a fogadós, hogy gazdag unokaöcs, így gyorsan áldását adja leányára és Gyurira. A sok-sok félreértés után végre kiderül mindenki valós személye, és boldogan élnek, ha meg nem halnak.
Az előadás első negyed órájától megijedtem egy kicsit, mert nagyon operettesnek éreztem, és olyan gyorsan peregtek az események, alig tudtam követni. Furcsa volt, hogy az első tíz percben már meg is volt a szerelem első látásra. Aztán lenyugodtak a kedélyek, és kényelmes volt a tempó. Bár Liliomfi (Nagy Sándor) végig ezer fokon égett, és Szellemfi (Magyar Attila) is túlpörgött, azért nem volt nagyon rohanós a ritmus. Nagy Sándor nagyon összeolvadt a szerepével, szuperül játszott. Mariska (Jenes Kitti) hangja szép volt, a dadus (Dobos Judit) pedig igazi komika, aki a kövérségét nagyon jól kezelte, és használták az adottság adta komikus helyzeteket. Szilvai (Szerednyei Béla) hozta jó formáját. Akitől teljesen elájultam az ifj. Schwartz ( Serbán Attila) megformálója. Akkorát alakított színészileg, hangban, és táncban is, hogy dobtam egy hátast ott a karzaton. Nem találkoztam még vele színpadon, hatalmas meglepetés volt. Őt imádtam legjobban. A jódlizásával és az összes gesztusával olyan közönségsikert aratott, hogy nem akartuk a tapsot abbahagyni.
A fogadós (Barabás Kiss Zoltán), Erzsi, a lánya (Tóth Angelika), Gyuri, a pincér (Berényi Dávid) is ügyesen játszottak.
Látványos díszlet, és gyönyörű korhű jelmezek fokozták a hangulatot. Minden percében lekötötték a poénok a nézőt. Sok-sok szóvicc, geg beépült a szövegbe. Néhány perc erejéig pedig főhajtás volt a színészóriások előtt, amikor a színészetet magasztalták dalban, és ismert elődeik fotóival vonultak fel a szereplők: a filmbeli főszereplők mellett még Bessenyei, Domján Edit, Latinovits, Páger.
A végén elkapott ugyanaz az érzés, mint a Mary Poppinsnál. Ezt még egyszer látni kell! Makk Károly után megjegyezhetjük Szente Vajk nevét is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése