A 2012. május 25-én bemutatott "matekos " előadás még repertoáron van, igaz átrakták a RAM Colosseumba. Az energiabomba Szente Vajk rendezte darabban megtalálható a szórakoztatás minden eleme. Egy kicsit több is, mint kellene.
A történet egy vidéki házban zajlik, ahol a házigazda lánya Cynthia (Balla Eszter) ünnepli szülinapját. Apja (Weil Róber) elhatározza, hogy régi üzlettársa fiának Billynek (Nagy Sándor) ad örökségül egy szép kis summát, abban az esetben ha nincs élő rokona. Újsághírdetésben keresi az örököst. Billy megjelenik egy szobafestőből átalakult "ügyvéddel", Charlieval (Szerednyey Béla). Miután megegyeznek a minden infót ismerő inassal (Magyar Attila), majdnem sikerül nekik felvenni a pénzt. Azonban más is olvasta a hirdetést. Na, innét indul a bonyodalom, a sűrű átalakulások, a majdnem követhetetlen elbújások. Nagy Sándor fantasztikusan idomul a skizofréniához hasonlító helyzetekhez. Nem titok, hogy a további örökös jelölteket is Ő alakítja. Van egy kis szerelem, kerekesszékbe elrejtett bárpult, ügyes pénzéhes inas, gyors észjárású hamis ügyvéd, és sok-sok poénos helyzet, és érces beszólás, amik jellemzőek Cooney darabjaira, és Hamvai fordításaira.
Nem is lett volna különösebb baj, de borzasztóan idegesített, hogy ordibálva beszéltek, különösen Weil Róbert, és valami eszeveszettül sikítozott, és hisztizett a Billy feleségét játszó Trecskó Zsófia. Volt benne sok kiszámítható helyzet, és igen sok ripacskodó jelenet is. Balla Eszter sem tetszett igazán, nem tudott kibontakozni jó értelemben, annak ellenére, hogy néhol túljátszott. Ezt éreztem a házigazda húgát játszó Tóth Enikőn is. Túljátszott, és csalódás volt látni a színpadon. Az előadás csúcspontja, amikor a darabban születik meg egy érdekes portré a festővásznon.
Nagy Sándor emelkedett ki a színjátszók közül. Nem mondom, hogy nem volt az ő játékában is egy kis túlzás, de a fizikai- és karakter- átváltásai nagyon hatásosak, és rafináltak voltak. Meg is jutalmazta a közönség a kiemelt tapssal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése