Újabb gyöngyszem, ami az enyém lett. Szabó Magda megunhatatlan. Hálás vagyok azért, hogy a miénk volt az írónő, magyarul írt, nekünk írt.
Nagyon különös hangulatú könyv, fortélyos szerkezettel. Egy zárt életközösségről szól, három családról és annak gyermekeiről, akik egész életükben kötődnek egymáshoz, a lakóhelyükhöz, a múltukhoz, családjukhoz. Szomorkás, kesernyés érzések, ugyanakkor ragaszkodás, szerelem, szeretet.
Az a történelmi időszak, amikor játszódnak az események sajnos nem a legszerencsésebb korszak. Családokat egymástól elszakító és emberi életeket nem kímélő kor. Ezekben az időkben nehéz volt a túlélés, és talán pont ezért alkotott ilyen erős szövetséget a család és a barátok hálózata.
A mesélés a II. Világháborútól indul, és a 60' -as évekig tart. Éles jellemrajzokkal eléri Szabó, hogy ott legyek a Katalin utcában Irén és Blanka társaságában. Nagyon különböző személyiségek, nagyon szerethető figurák. Bálint jelleme volt számomra a legtávolabbi. Nem tudott megbirkózni önmagával, a sorsával, nem szerette önmagát, és elvesztette szeretteit. A nők hullámzó jellemet mutatnak, hatalmas amplitúdóval. Különlegesen mutatja meg Szabó Magda a halál utáni jelenlétet az élők között. Sajátosan keveredik az élők és holtak dialógusa, próbálkozása. Az első fejezet kissé zavaros is, azonban a könyv elolvasása után érdemes újra elolvasni az első fejezetet, és minden a helyére kerül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése