Kenese idén nem jött össze, ezért most a déli parton Fonyódot szemeltem ki magunknak. Tavaly nyáron ellátogattunk ide, de csak néhány reggeli órát töltöttünk a móló körül. Nagyon megtetszett a hangulata. Most sikerült egy hétre kibérelni egy kétszobás apartmant, egy villaházban.
Szuper helyen volt az apartman, a központtól 7-8 percre. Aranyos volt a hölgy, akivel lebeszéltem a szállást, mert hétfőn már délelőtt mehettünk.
Az apartmanban találtam egy múzeumi darabot Singerék varrógépéből. Ha legközelebb jövök, hozom az új függönyöket varrásra. A konyha, fürdőszoba fel volt szerelve, a tvvel volt gondunk, de legalább kevesebbet bámultuk a dobozt. Az udvaron felfedeztünk egy retró-biciklit, amit a tóból halászhattak ki valahogy, mert tele volt kagyló-és hínár-maradvánnyal. Különleges darab!
Délután és este körsétát tettünk a környéken. Felfedeztük az üzleteket, éttermeket, a főteret, a Balaton partot, a hosszú stéget. Kellemes, esti, langyos hőmérséklet volt, szúnyog egy szál sem, sétálgató emberek annál inkább. Gyönyörű panoráma a Badacsonyra. A naplementét ámulva csodáltuk, a lányok percenként fotóztak a telefonjukkal.
A kedd reggeli lustálkodás után délelőtt megmásztuk a Sipos-hegyet, ahol a kilátóig eljutottunk. Fülledt, meleg idő volt, de hősiesen feljutottunk, és megérte a fáradozást, mert fenséges kilátás tárult elénk. A Balaton parton állítólag ez az egyetlen pont, ahonnét tiszta időben el lehet látni az északi parttól egészen a nyugati partig, Kenesétől Keszthelyig, tehát az egész Balaton a lábunk előtt hevert. Fonyód két kis tanúhegye közül ez a kisebbik a 207 méterével. Könnyű sétával végig a József úton haladtunk, amiből ágazik az erdei sétány a kilátóig. A másik a Várhegyi kilátó, ami 230 méteren van, kissé messzebb. Azt megmászni nem volt már energiánk. Legközelebb mindenképpen elmegyünk.
 |
| A Várhegyi kilátó, amit nem másztunk meg. |
Visszafelé megpihentünk a Valkó kilátónál, és érdeklődve olvastuk a közelében a Villa Kripta feliratot, amely elég morbid név egy lakóépületnek. Az értelmét és magyarázatát csak később tudtuk meg, sajnos nem látogattuk meg a villát. Egy szerelmi dráma áll az épület hátterében. Abrudbányay Ödön az esküvője előtt elvesztette menyasszonyát, és az Ő emlékének építette az emlékházat erre a gyönyörű helyre, benne a kőből kifaragott nászággyal. Bővebben a történetről ITT.
Délután végre csobbantunk a hideg, magyar tengerben. Valóban tengernek éreztük, mert nagy szél volt, hatalmas hullámokkal és a nyugtató hullámcsapások hangja is olyan érzetet adott, mintha tengerparton hűsölnénk. Előző héten még hűvös volt az idő, ezért a víz most szerintem nem volt több 20 foknál, de kellemes volt.
Szerdán újra kirándultunk egy szuper jót, mégpedig Badacsonyba hajóval. Sokat gyalogoltunk a kikötőtől, és mindig csak felfelé. Számos turista volt, csoportok, családok. Pazar kilátást láthattunk minden pihenésnél.
A cél a Rózsakő volt. Ez is szerelmes legenda. Úgy látszik itt a Balaton körül minden településen akad ilyen. Egy asztalnyi méretű lapos bazaltkőről van szó, amelyen szívesen üldögélt Kisfaludy Sándor és felesége Szegedy Róza. A nevét is a szépséges nemes hölgyről kapta. A legenda szerint ha egy szerelmespár ráül a kőre háttal a Balatonnak, akkor szerelmük örökké tart. Kisfaludyéknak bejött, mert 32 évig éltek együtt boldogan. Réka is kipróbálta. Állítólag ha egyedül ül rá egy lány, és a szerelmére gondol, akkor is segít a kő. Na, majd meglátjuk! A kő alatt lévő fogadó ezt megspékelte egy lakatfallal is, amihez lakatot természetesen árusít. 1957 óta szőlőfajta is viseli a Rózsakő nevet, erről ITT olvastam. A hegyen lévő Szegedy ház ma emlékmúzeum. Nem mentünk be, a lányok nem voltak múzeumi hangulatban. Legközelebb nem lesz kegyelem, megnézzük EZT is😋.
Este szokásos naplemente, séta, aztán egy jó kis Jane Austin film a netről.
A következő három napunk a Panoráma strandról, sétákról, evésről, ivásról szólt. A strand nagyon vendégbarát. Amellett, hogy pénztárcakímélő árai vannak (felnőtt: 500 ft, gyerek: 300 ft.), napijegyként működik szó szerint. A strandról a vonalkódos kapun akkor mentünk-jöttünk, amikor akartunk. Odacuccoltunk reggel 9 körül, a nagy hőség idején néhány órára hazamentünk ( a napozósátrat otthagyva), majd délután kipihenve ismét lubickoltunk a reggeli karszalaggal. Nagy játszótere van, kulturált mosdója, kiterjedt fás-füves partja. Több homokos öble van, ami a gyerekeknek igazi paradicsom. Kívül van a fagyizó, lángos, és un. pacsni (kelt tészta, amire vagy amibe édes krémet raknak). Mindent megkóstoltunk. Ez a hét sem a diétáról szólt!!!
Szombat reggel a híres piac felé kanyarodtunk, mielőtt a strandra mentünk. Csak átfutottunk rajta, felmérve mekkora. Tényleg hatalmas, és elhiszem, hogy a déli part legnagyobb piaca. Ezt olvastam. Legközelebb az alkudozásra és vásárlásra is hagyok magamnak időt. Minden szerdán és szombaton, reggeltől kora délutánig tart.
Szombat este a strand mögötti Vigadó téren, az étterem soron beültünk a Pocika étterembe, ahol kedves volt a fogadtatás, fiatal mosolygós pincéreket láttunk, bőséges volt az adag, és gyors a kiszolgálás. A szerető szeletük különösen finom. Hangulatos volt, hogy vacsora közben a Vigadó tér színpadán élő zene szórakoztatta a nagyérdeműt. Utolsó esténken természetesen tettünk egy utolsó kört a Balaton leghosszabb mólóján, elidőztünk a lemenő nap fényében, és elbúcsúztunk a várostól. Vasárnap délelőtt vonatra ültünk, és irány Budapest. Kimaradt néhány érdekesség, amit Fonyód kínál még, de legalább van ok, amiért visszatérjünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése