Szivárványos boldogság

  Június második napján reggel 12 órás műszakot kezdtem. Amikor reggel fél 6-kor zötyögtem a buszon, nem gondoltam, hogy egy kis nyári zápor, nem csak nekem,de ágyban fekvő betegek pillanatnyi boldogságát is hozhatja. 

forrás

 
 Szombaton egy átlagos hétvégi kórházi hangulat. Gyógyszerek, infúziók, reggelik, ebédek, mosdatás, ágyazás, betegek,orvosok, látogatók, telefonok...

  Délután fél 4 körül már egyedül voltam, kolléganőm hazament. A pult mellett morajlást hallottam. A nővérdolgozó ablakán kitekintve látom, hogy a napsütés kellős közepén sűrűn veri az ablakot az eső. Ezt hallottam furcsa zúgásnak. Az ablakon kinézve, szembe sütött a nap, így átmentem az épület másik oldalára, és az egyik kiürült kórterem ablakából kukucskálva szembeköszönt velem egy csodaszép szivárvány. A városliget fölött, egészen a Széchényi Fürdőig nyúlt a lába. Eláradt bennem egy pillanatnyi ámulat, hogy milyen csodás tud lenni a természet. Kolléganő hiányában bánkódni kezdtem, hogy nem tudom megosztani az élményemet senkivel. De mivel nem vagyok itt egyedül, indultam az ágyban fekvő betegekhez. Meglepődve fogadták, hogy a kórterembe berontva szóltam, hogy azonnal üljenek fel az ágyban. Meghökkenve, kérdés nélkül felültek, és az ablakhoz siettem. Teljesen elhúztam az ablakot és mutattam az ég felé. TÁDÁÁÁÁM!
  Szívbemarkoló érzés volt, amikor a beteg szemében felcsillant  a szikra, mikor megpillantotta a színes jelenséget. A nap fénypontja volt. Mondhatnám: szivárványos jókedve lett annak a betegnek, akinek megmutattam. A kilencven év körüli nénike arcán szétáradt a gyermeki boldogság, eleresztett egy kis sikolyt örömében és összecsapta mosolyogva a két tenyerét. Szép pillanat volt. Legalább annyit segített a gyógyulásban, mint fél napi alprazolam. 😏
  Műszakom végén kilépve a főkapun, ismét zápor fogadott. Nem olyan erőteljes, mint délután, de azért esett. Felpillantottam az égre, és egy dupla szivárvány búcsúzott tőlem. Megköszöntem neki a napot. Ez a pillanat koronázta meg a szombatot. Ez már csak az enyém volt, nem osztottam meg senkivel. Azért eszembe jutott a néni a kórteremben. Ezt most valószínű, hogy nem látja, de ha legközelebb megyek, majd elmesélem milyen élményem volt hazafelé.