2021. április 9., péntek

Könyvek, amiket márciusban olvastam

 Egyik kedvenc hónapom a március, tele van családi ünnepekkel. Az időjárás is jobbra fordul, jó esetben. Kivéve, ha zimankó van még, mert a tél nem akar tovább állni. Ez az eredménye annak, ha a Busójárás elmarad. Bevackolva a jó meleg szobába a kevés szabadidőmben,  márciusban is sikerült szuper jókat olvasnom. 


1. Kerstin Grier: Fellegszálló: Egy könnyed, vicces lányregény, izgalmas kalandokkal. Mai, modern dialógusokkal, fordulatos eseményekkel fűszerezett romantikus regény. Szerettem az öniróniát benne, és a karaktereket is. Egyik kedvencem a rosszcsont Don, és a titokzatos Tiltott Macska. Fiataloknak kifejezetten ajánlom. Át is adom a 16 és fél éves lányomnak.

2. Romhányi József: Bubó Doktor: Épp 100 éve született Romhányi, ezért közös születésnapunkat, március 8-át vele töltöttem, legalábbis néhány órát, a családi ünnepi ebéd után. A gyönyörű napsütésben élveztem a kacajokat előidéző nyelvi tréfákat, szóvicceket, és a hét történet végén a világmegváltó pszichológiai tanulságot, amelyeket a mindennapi életünkben igazán tudunk hasznosítani. Olvasva a dialógusokat hallottam Szabó Gyula, Bodrogi, és Csala Zsuzsa hangját. A rajzfilm változat sokkal bővebbre sikerült, hiszen 3 évad 39 epizódja ment a televízióban. Örömmel látom, hogy mai napig adja az M2.

A könyvben szereplő 7 történetből a 2. kezelés tetszett legjobban, amelyben Fáni elefántnak kisebbségiérzés-komplexuma(!) van, és a nagynevű doktor összegzése a végén: “ Sok esetben már az is számottevő eredmény, hogy legalább az orvos életben marad. “ Fájó véletlen, hogy ez a mondat a mai világesemények tükrében is aktuális sajnos.

3. Romhányi József: Szamárfül: Majd minden évben elolvasom ezt a kötetet. Látszik is nagyon a borítóján, sajnos igen gyűrött már szegény. Azt hiszem az író igazán örülhet az ilyen jellegű használatból adódó károsodásnak, mert az csak azt jelentheti, hogy gyakran forgatja a tulajdonos. Több versikét kívülről fújunk családilag. Gyerkőc mondott belőle versmondó versenyen hosszabb lélegzetet.
Szóval, mai napig kedvenc kötet.

4. Eve Ensler A ​Vagina Monológok: 15 éve a könyvespolcomon van ez a könyv és eddig nem éreztem különösebb motivációt, hogy elolvassam. Alapvetően, a könyv mércéjéhez képest prűd vagyok, hiszen nem beszélgettem eddig a vaginámmal, nem adtam neki nevet és nem gondolkoztam még rajta, hogy mibe öltöztetném. A könyv megírásakor nagy durranás volt ez a téma, mert a ‘90-es években mégiscsak újdonságnak számított ilyen nyíltan írni a vagináról.
Számomra két részre szakad a könyv, mind mondanivalóban, mind szerkezetileg. Váltakozik a nők, lányok kiszolgáltatottságáról tényszerűen közölt felkavaró történetek, és a szolid szépirodalmi köntöst felvett monológok, amelyek valóban a vagináról szólnak. Fájdalmasak a visszaemlékezések a háborúban meggyalázott nőkről, és a gyerekkori abúzusokról, amelyek felnőttkorban az életet megkeserítő, mély nyomokat hagynak.
A monológok így kevesebb oldalon szerepelnek, mint ahogyan számítottam rá, de végül nem is bánom. Örülök, hogy elolvastam.

5. Fehér Klára: Bezzeg az én időmben: Leszámítva a néhány oldal propagandát, és leszámítva, hogy van ismeretem Fehér Klára kommunista múltjáról, még így is élvezetes volt a könyv. Kati egy életrevaló, szorgalmas, (ma úgy mondanánk) stréber, becsületes, szegény lány. Szorong mindenen, ami a felnőtté válással kapcsolatos. Szorong, mert ha elveszíti kitűnő tanulói státuszát, nem kap ösztöndíjat. Szorong, mert csúnyának és rendetlennek érzi magát. Nagyon pontosan felsorolja, leírja FK, hogy a kamaszok milyen problémákkal küszködnek, milyen a valódi testvéri kapcsolat kamaszkorban. Mindezt tetézi a szegénység és a háború. Ennek ellenére tele van humorral, öniróniával. Lacit kicsit éretlenek éreztem, de végül is passzolt a kamaszlányhoz.

6. Robert Merle: Magrapur: Sok kedvencem van Merlétől. Nehéz jó és jobb között különbséget tenni, mert mindegyiket más miatt szeretem. Ez a mostani kicsit szociálpszichológia, kicsit csoport-pszichózis, kicsit filozófia, kicsit szerelem, kicsit terror, kicsit az élet! És a halál! Bele van sűrítve jó néhány jellemrajz, lehetséges emberi reakciók váratlan eseményekre, és olyan kérdések, amiket mindenki feltesz magának. Az első 50 oldalon kezdetben bevillant a sztoriról a Big Brother, és a csoport-kísérlet is.
Merle képes arra, hogy egyetlen helyszínen prezentálja a történetet, különösebb cselekmény nélkül, mégis kíváncsivá tesz, mi sül ki belőle. A könyv utolsó 2/3-tól feszült volt szinte végig a tartalom. Bár a befejezésben sok kérdés maradt, mégis így érzem tökéletesnek, mert ezáltal saját magunkban is feltesszük ezeket, és elmélkedhetünk a válaszokban.

7. Babits Mihály: A gólyakalifa: Egészségügyi pályám elején kötelező gyakorlati megjelenés volt a pszichiátriai osztályon. Akkor a skizofrénia többféle fokozatát és fajtáját láttam, nem beszélve a többlépcsős terápiáról. Egy életre az emlékezetembe véstem néhány beteg akkori állapotát, és bizonyos terápiák még számomra is „sokkoló” látványát, és eredményét. (Nem részletezem tovább).
Ezek alapján könnyedén el tudtam képzelni egy skizofrén beteg életét, bár itt a tudat azonos volt (nagyjából), két különböző testben. Nagyon összemosódott a két élet még a fejezeteken belül is, mégis lehetett tudni épp akkor melyik figuráról van szó.
Babits gyönyörűen ír. Gyakran rövid mondatokat. Azonban velőseket. Érzem a sorok között a költőiséget is. Már az elején megvett magának, amikor a nennéről olyan szép ezüstösen ír, hogy hallom a csilingelő hangját. És még csak a 10. oldalon tartottam.
Erősen foglalkoztathatta Babitsot a személyiség hasadása, az álomfejtés, a jellem ellentétes pólusainak felfejtése. A végkifejletben nagyon érzékletesen, hatásosan írta Elemér szorongását, kétségbeesését, segélykiáltását. Kedvenc lett!

8. Irving Stone: A napsugár fia: Nehezen tudtam ráhangolódni a könyvre. Annyira feszült lettem Van Gogh szerencsétlen sorsától, fiatalkori szerelmi elutasításától kezdve a későbbi nyomoráig, hogy nehezen haladtam vele. Aztán nagyjából a második felétől jobban belelendültem. Nagyon részletes életrajzra sikeredett. Mindig is szerettem olvasni a festők életrajzi regényét, következő talán Toulouse- Lautrec lesz.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

OLVASD EL IS!

Vadászati idény a kultúra mezején, avagy Mágnás Miska a Vígben!

  Azt tudtam, hogy ez a Mágnás Miska nem olyan lesz, mint a 70 évvel ezelőtti filmes változat, amelyben Gábor Miklós olyan jóképű, és olyan...