Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria

  Már néhány éve ingyenesen elérhető a családok számára a legtöbb múzeum. Jól megtervezve akár minden hétvégén tudnánk menni valamelyikbe. Na jó, az túlzás lenne, azonban 2-3 havonta beiktatok egyet, az kibírható gyerekeknek is. A rossz időjárásra tekintettel úgy döntöttem, hogy néhány órára bevackoljuk magunkat a Magyar Nemzeti Galéria hatalmas termeibe. Milyen jól döntöttem.

  Kész szerencse, hogy nekem kellett igazodnom a gyerekek tempójához, mert egyébként itt el lehetne tölteni egy egész napot. Így viszont 2 óra alatt átfutottuk az egészet, igaz egy-két dolog sajnos kimaradt. De sebaj mert néhány hónap múlva újra jöhetünk. A többi múzeumban az  INGYENES LÁTOGATÁS IDEJÉT ÉS HELYÉT meg tudom nézni.

  A Galériában nem időrendben kezdtük a képek nézegetését, mert azt gondoltam, hogy a korai gótika nem kötné le őket (kiderült, hogy jól gondoltam :)) Rögtön belevágtunk az emeleti késő reneszánsz és barokk művek nézésébe. A történelmi festmények testközelből a lányok számára is érdekesebbek voltak, mint a tankönyvből. Eszter már sokat ismert, és a történelmi hátterét is, Rékának még egyszerűen csak tetszettek.

Mányoki Ádám: II.Rákóczi Ferenc képmása 1712

Székely Bertalan: Egri nők 1867

Bogdány Jakab:Gyümölcscsendélet papagájokkal és fehér kakaduval 1710

   Aztán átkeveredtünk  kiállítások labirintusában a korai és késő gótika emlékeihez. A gyerekeknek unalmas volt, de engem lenyűgöztek az 1300-1500-as évekből származó szárnyas oltárok és régi festmények. Nem vagyok vallásgyakorló, de egy kicsit megsuhintott a történelem szele ezeket figyelve. Hihetetlen hogy ennyi évszázad után át tudták ezeket menteni.

Maria gravida táblakép töredéke 1049

Szent András szobra, lipótszentandrási főoltár szekrényében 1512

  Átiszkoltunk a 19. Századi művekhez, majd jöttek a kedvencek: Munkácsy, Rippl-Rónai, Benczúr. Itt már kezdtem érzékelni a lányokon a fáradságot, mert ha 1 percnél tovább időztem egy kép előtt, már hallottam a kérdést: mikor megyünk tovább? Ennek örültem, mert azt is kérdezhették volna: mikor megyünk haza?

Rippl-Rónai József: Kalitkás nő 1892

Ferenczy Károly: Kavicsot hajigáló fiúk 1890

Munkácsi Mihály: Siralomház I. 1870

  Amikor közöltem, hogy a 20. Századi műveket nem hagyom ki, mert köztük van a nagy kedvencem, akkor már volt egy kis nyavalygás. No, de felvillanyoztam őket, hogy vaku nélkül fotózhatnak a telefonnal. Ez bejött! Rögtön ki is szúrták az első szobrot, ami egy fiatal férfit ábrázolt.

Ezt a szakaszt már tényleg kutyafuttában néztük, nem hagyva időt Csontváryra, Gulácsyra, Czóbelre.... Egy képhez ragaszkodtam, hogy egy kicsit elidőzhessünk: Berény Róbert: Csellózó nője előtt. Egyik nagy kedvencem. Nagyon örülök, hogy élőben láthattam. Azt szerettem volna, hogy őket is szippantsa be a rajongás. Tudom, hogy egyenlőre Berény nem veszi fel a versenyt Justin Biberrel és

Shawn Mendes-zel, de azért majd időnként próbálkozom.

Csontváry Kosztka Tivadar: Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban 1907

Czóbel Béla: Ülő férfi 1906

Gulácsy Lajos: Paulo és Francesca 1903

Berény Róbert: Csellózó nő 1928

A képeket a MNG  remekművek oldaláról töltöttem fel.