Múzeum : PIM : Arany János, Szabó Magda kiállítás

    Eszter dolgozatot ír hétfőn Arany Jánosból. Gondoltam, a tanulást érdekesebbé tehetném, ha elmennénk a Petőfi Irodalmi Múzeumba, és megnéznénk az Arany kiállítást. És ha már ott vagyunk, kedvencemet, Szabó Magdát sem hagyjuk ki.

     Csípős hideg volt szombaton. Már március közeledtével inkább a madárcsicsergést kellene hallani, ehelyett a metsző, hideg szél fázós tekintetét érzem a nyakamon. A Ferenciek Terén kapkodtuk a lábunkat, hogy gyorsan fedél alá kerüljünk a PIM épületében. Ekkor Eszter előkapja híres memóriáját : -Anya, nem itt szoktunk fázni, tudod itt alig van fűtés a múzeumban?! 😞

   Gyorsan elszállt a lelkesedésem, és hűvös lett a viselkedésem az irodalom irányába. 😉 Aztán aggódva leadtuk a kabátunkat a kedves ruhatáros lánynak, és az előtérbe beérve a Landerer nyomdához megállapítottuk, hogy itt tényleg hideg van.

   Szerencsére az csak a lépcsőház volt. Az emeleten Petőfi szellemiségéhez közel érve, már sokkal jobb volt a hőmérséklet. Újra megnéztük (egy éve voltunk) a Petőfi kiállítást, mert annak folytatása volt Arany. Réka élvezte és újra kipróbálta az interaktív lehetőségeket.

   Majd jött Arany. És győzött! Két részre bontották a tárlatot. Jobb oldalon bordó színű alappal az életesemények, személyes tárgyak, korhű dolgok jelentek meg. A bal oldalon, kissé megemelve, zöld háttérrel, a műveiről szólt a kiállítás. Jó koncepció volt, mert így áttekinthetőbb volt, és teljesebb. A csajokat nagyon lekötötte a sok ötletes, a műveihez kötődő interaktív játék. Alig tudtam őket tovább rángatni a következő szekcióhoz. Szerencsére nem voltak sokan, így kedvükre kipróbálhattak mindent. Toldi Miklós erejével összemérhették a sajátjukat, egy kar segítségével, ami össze volt kötve egy ügyességi számítógépes játékkal. Ennek során a Toldi cselekményén mentek végig.

  Videó felvételeket lehetett nézni és hallgatni a balladákból Vecsei H. Miklós, ifjú tehetség tolmácsolásában. Beültünk egy kuckóban és feldolgozott dalok mellett pihentünk, ismeretlen szavakat fejtettünk meg, amiket a költő használt, ezekből a szavakból összeállt egy Arany-fej a kivetítőn, mint egy óriás szófelhő. A végén videókat néztem, és megtudtam, hogy a mai művészeknek és tudós embereknek mit jelent Arany.

  A  Szabó Magda kiállítást inkább az én kedvemért néztük meg, mert a lányok egyenlőre még nem tartoznak a rajongói közé, de ami késik nem múlik. A meséi nálunk valahogy kimaradtak, de most a Radnóti színház újra műsorára tűzte a Bárány Boldizsárt, így Rékát be tudom avatni Szabó Magda világába. Pótolnom kell feléjük a Tündér Lalát is, az is kimaradt. Hú! Lesz dolgom!
  Nem volt terjedelmes a kiállítás, de mégis elegáns, ízléses, mint SZM. Sajnos nem tudtam elég alaposan kiélvezni, elolvasni, mert a lányok befogadóképessége itt ért végett ( és számukra nem volt olyan érdekes, mint Arany). Réka felfedezett egy mesélő plüss bárányt, és egy testsúlyt kritizáló fapadot (!). Ezen sokáig szórakoztak. Láttunk ruhákat, cipőt, make up- ot, amiket az író használt. Sok fotó volt. Rengeteg készült róla, mindig szép volt ezeken, még idős korában is. Szeretett dekoratív és elegáns lenni. Könyves vitrinekben rengeteg műve tornyosult, sok-sok nyelven. Népszerű volt az prezi - idővonal, amiben életének fontos eseményeit tudtuk előcsalogatni. Külön kis szobát kapott Az ajtó. Itt kiállították a Náray Tamás által tervezett Emerence ruhát is. Sajnos kevés időm volt rá.

   Alaposabban magamba szívhattam volna ha a kiskorú emberkéket nem viszem magammal. De nem szomorkodom,mert olvasom eleget Szabó Magdát, abból úgyis megtudok róla mindent.
https://pim.hu/hu/kiallitas/annyi-titkom-maradt
https://pim.hu/hu/kiallitas/onarckep-alarcokban