137 éve adják elő már színpadon Madách drámáját. Nagy, monumentális darab. Erőteljes rendezése Vidnyánszkynak, amit csak pihent állapotban érdemes nézni.
Aznap este valahogy nem voltam pihent állapotban, de nagy lelkesedéssel vártam az előadást. Diák koromban szerettem a darabot, bár nehéznek találtam már akkor is. Ebből is érettségiztem, és jól sikerült. Az elmúlt 30 évben viszont nem kerültem vele kapcsolatba. Eredetileg Eszterrel jöttem volna, de a Radnótis színi csoportjukban programjuk volt, ezért egy kolléganőm kísért el. Szerencsére Adri is irodalomfan, nem kellett győzködnöm egy kis színházi szórakozásra. A kezdeti lelkesedés után, amellyel a darab első színeit figyeltem, a közepe tájékán majdnem belesüllyedtem a színház látogatásaim rémálmába, az alvásba. Aztán mégis erőt vettem magamon, és nagyon koncentráltam. 10 évvel a szabadságharc után, és a kiegyezés előtt biztosan zaklatott lelkiállapotban voltak az ország nagyjai. Az egész emberiségtörténetében benne van az örök optimizmus, amit aztán magával ránt a mindig kétkedő pesszimizmus. Madách fontos szerepet adott Évának, életének is meghatározó alakjai voltak a nők. A műben megjelennek a teremtés szereplői, eseményei, a történelmi korok, eszmék, stílusirányzatok, természettudomány elemei.
Az egész előadás látványossá válik azzal, hogy a színpad közepén mozgó rész le-fel mozog, és a színpad körül is nézők ülnek U alakban (az erkély helyett-onnét nem látszik a lesüllyedt színpadközép). Sok szereplő, sok fiatal, pazar jelmezek, hatalmas mozgó díszletek. A szöveg nagyon nehéz, és borzasztó hosszú előadás. Többször meg kellene nézni, hogy memóriánkba jobban bevésődjön ez a méltán nagyszerű nemzeti dráma. Negatívumként kell megjegyeznem, hogy a hang minőségével voltak problémáim. Lucifer hangja gyakran kórusban jelent meg, és nem lehetett érteni a szöveget.
Örülök, hogy láttam, és hallhattam még Csurka Lászlót színpadon. Nagyon kijátszotta magát Tóth Auguszta és Nagy Mari.
fotók : https://nemzetiszinhaz.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése