A 2000-ben készült filmet, a Csokoládét legalább 15 éve láthattam (amikor először ment a tv-ben). Azóta persze többször is. A zenéje gyakran itt cseng a fülembe, és ettől mindig jókedvem lesz. Amikor most a folytatást olvastam ismét hallottam a fejemben a dallamot.
A 20 évvel később játszódó történet szereplőire azonnal rá lehet ismerni. Vianne még mindig a csokoládékat készíti, Roux sokat vándorol, de időnként visszatér Vianne-hez, Reynaud pedig mint a falu plébánosa igyekszik irányítani az eseményeket. Anouk már felnőtt, önálló nő lett, és született egy huga, Rosette, aki nehezen találja meg a hangot az emberekkel. Csak néhány személy érti meg a sajátos kommunikációját. Izgalmas szerkezetben ismerjük meg a történetet, ugyanis naplószerűen írja le mindenki a saját szemszögéből az eseményeket. Több idősíkon futnak a szálak, szomorú és izgalmas élettörténetek is végigvonulnak a sorokon. Emberi sorsok, családi titkok,érdekes személyiségek bontakoznak ki a fejezetekben. Bár én az előzményeket nem olvastam (Csokoládécipő, Csokoládés barack), mégis nagyon értelmezhető volt, és kellemes olvasmány. A könnyed kis dallam pedig ott szólt a fejemben....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése