Az ember lánya tud az esős októbernek is örülni, és a napsütésesnek is. Az ember lányát, ha szeret olvasni, nem érdekli különösebben az időjárás. Ha süt a nap, a napszemüveget keresi meg, ha esik az eső, akkor a teáskannát. Mindenre van megoldás, csak legyen jó könyv a kezében. Íme az októberem:
Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs - Ezt a regényt hideg őszi, téli napokra ajánlanám, mert igencsak szívet melengető történet. Harmadik könyvem a szerzőtől, és most már eléggé elfogulttá váltam. Épp ezért előre örül a szívem, hogy még van jó pár műve, ami vár rám. Mesebeli nagymamáról, és bátor, különös, szókimondó unokáról szól a történet. A nagymama a hibáit, amit elkövetett anyaként, igyekszik kijavítani nagyszülőként. Varázslatos, fantáziában dús történetek kerekednek ki egy álomvilágban, amikről kiderülnek, hogy a valóságban is szembejönnek velünk, és a lépcsőházban bele is botlunk. Minden szereplő különleges, egyedi, és kicsit őrült. Imádtam azokat is akiket utálni kellett volna. Következő életemben szeretnék ilyen nagymamát, ilyen szomszédokat, és egy worsot. Majd megnézem a wikipédián hol lehet ilyet találni. 😏 Ja! És az irodalmi műveltségem gyarapítása érdekében el kell olvasnom az Oroszlánszívű testvéreket.
Fredrik Backman: Itt járt Britt-Marie - Britt-Marie története a nagymamából itt folytatódik. Erős poénokkal indít a munkaközvetítő irodában ez a naiv, tapasztalatlan háziasszony. Félve keresi meg az eldugott, leszegényedett települést, ahová senki nem akar költözni. Zavarba jön a sok idegen gyerektől, és a kocsma-posta-bolt törzsvendégeitől. De elkezdi csinálni azt, amihez ért. Elkezd takarítani, és lassan összeszedi magát. Mire nem képes a Faxin és a szódabikarbóna! Nagyon szerethető karakterek, tele poénos dialógusokkal. Tudom, hogy sok a könyvben a sztereotípia, de annyira szeretem az író stílusát, hogy meg tudom bocsájtani. A konyhafiókot mindenesetre át kell rendeznem, mert jelenleg kés-villa-kanál állapotban van, és most már azt is tudom, hogy többet kell beszélgetnem a gyerekkel, ha magától mosogat. Köszönöm Britt-Marie!
Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak - Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Gyakran felnevettem a töménytelen poénrengetegben, amivel Oszkár elkápráztatott, de kb. a felétől már olyan töménynek éreztem, hogy megfájdult tőle a fejem. Tény, hogy borzasztó találó humorral szövi a mondanivalóját a festő-mázoló, de erősen nyomulósnak éreztem a megmondóember igazságát, amit ő gondol a magyar valóságról, ezért belefáradtam a végére. A művészetek iránti rajongását azonban ügyesen beleszőtte, ennek azért nagyon örültem.
Fábián Janka: A könyvárus lány - Első könyvem a szerzőtől. Számomra a hónap csalódása a regény. Végig egy érzelemszegény, lapos mesélésnek éreztem, mintha egy történelmi tankönyv mellé írták volna olvasmánynak, hogy a diákokat közelebb hozzák az '56-os eseményekhez és az 50-es, 60-as évek kultúrájához. Erőltetettnek éreztem a kor személyiségeinek és kultikus tárgyainak beszúrását, úgymint az akkor divatos zenéket, autókat, regényeket, színészeket. Számomra túlságosan tankönyves volt. A dialógusokat rövidnek, szűkszavúnak találtam, szenvedélyt és érzelmeket nem tudtam felfedezni bennük. Szegény anyuka két sorban meghalt, azonban Kennedy szoknyapecér életmódját oldalakon keresztül olvashattuk. Ha most gimnazista lennék, biztosan jobban élveztem volna a könyvet és a stílusát, hiszen könnyen olvasható, egyszerű szerkezetű hétköznapi nyelvezettel. Azért adok még egy esélyt az írónak, mert ha megírta Julcsi, Attila, Árpád és Ági további sorsát, elolvasom, bizakodva a kifinomultabb szövegfolyamban.
Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája - Fiatalkoromból kimaradt ez a krimi. Jobb későn, mint soha. Mindig szerettem Holmes figuráját, de most kicsit hangsúlyosabb volt dr. Wattson szerepe a mű kétharmad részében. Nem volt túlságosan rémisztő, de azért a Sherlock Holmes-os hangulat néha fölcsillant. Szeretem Doyle írását, színes szókészletét, de a történetek csavarásához talán Agatha Christie jobban ért.
Polcz Alain: Főzzünk örömmel - Olvassuk örömmel! Ugyanis Polcz Alain megírta örömmel. A rendhagyó szakácskönyvet néhány évente előveszem, újraolvasom. Imádom a családi történeteit, a háztartási, életszerű praktikáit. Ma azt mondjuk erre: tudatos főzés. Akkor csak simán spórolós háztartás-vezetésnek nevezték. Akkoriban sokszor a kényszer vitte rá a háziasszonyokat, ma a tudatosság. Kezdő feleségeknek is ajánlom!
Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten - Korábban sok ajánlást olvastam a könyvről, de valamiért halogattam a beszerzését. Aztán szeptember végén kezembe akadt a könyvtárban, de csak egy hónappal később kezdtem el olvasni. Most már értem miért rajonganak annyian Böszörményiért. Nagy kutató munka lehet a háta mögött, hiszen a korabeli nyelvezet, bűnözői zsargon, ruhadarabok, használati tárgyak nevei, akkori épületek, utcák nagyon szépen beleépülnek a szövegbe. Sok szleng ismerős volt, amiket magyarázat nélkül is megértettem volna, de örültem a jegyzeteknek, mert így láthattam mennyi-mennyi régi szófordulatot csempészett az író a regénybe. A gazdag székely nyelvezetnek külön örültem. Az akkoriban élt valós személyek beleírása a történetbe még ennél is jobban tetszett. Valóságosabbnak tűnt az egész, mint kitalált személyekkel. Nagyon érti a dolgát az író, mert minden fejezet olyan mondattal végződik, ami után muszáj továbblépni, mert hajt a kíváncsiság. A korhű hangulat nagyon sokat segít, hogy jobban elmélyedjek a regényben. Sokan hasonlítják BGY-át Jókaihoz. Van benne valami. Mostantól mindkettőt szeretem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése