Gyönyörű, napsütéses szeptember van a hátunk mögött. Megkezdődött végre az iskola, és nem digitálisan! Juhéééé! Volt néhány nap szabadságom is, és sok-sok kikölcsönzött könyv.
Régi kedvenc szerző is volt a repertoárban, de felfedeztem új zseniket is.
Szabó Magda: Mózes, egy, huszonkettő című kötete egy mellkason csapás volt. A nemrégiben olvasott Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors című könyve gyakorlatilag megmutatkozott szépirodalmi formában. SZM ezt a témát megírta 1967-ben. Fájdalmas volt olvasni a családi sorsokat. Az 50-es, 60-as évek egyébként sem voltak a felhőtlen boldogság évei, de a családon belüli gyűlöletek, ellenségeskedések, fájdalmak és szeretetlenség mindenki sorsán csak lefelé taszított. Elkeseredett, boldogtalan, csalódott szülők nevelték a következő generációt. Tele volt mindenki gyűlölettel. Benne volt a regény vezetésében a remény, hogy a fiatalok változtathatnak sorsukon, megtalálják a boldogság szigetét. Azonban, akit hazugságok ölelik körül gyerekkorában, az hogyan élhetne őszintén? Kitől tanulhatta volna a szerető viselkedést? Sokkoló sorsok a sorok között. És nincs feloldás. Sokadik SZM regény ez, amit olvasok. Mindig mélyre hatol.
Guillaume Musso: Holnap - Első könyvem a szerzőtől. Az első száz oldal olvasásakor mindig bevillant a Ház a tónál című film, és eszembe jutott, hogy most miért kell az ilyen történetet majmolni, hisz ezt már valaki megírta. Aztán mégsem tettem le, nem szeretek könyvet félbehagyni. Legnagyobb örömömre nem maradt egy szokványos love story. Izgalmas lett, meglepő fordulatokkal. Nem rossz író, keresni fogom a korábbi könyveit is.
Frei Tamás: Bábel - Több idősíkon, több helyszín között ugrálva bontakozik ki a jelen rabszolga-kereskedelme, maffia hálózata, pénzembereinek manipulációi, műkincsek lopása-eladása. Izgalmas volt, informatív, filmszerű. Ha Frei kicsit rádolgozik, ebből írhat egy forgatókönyvet, és viheti egy producer. Olvasás közben elmélkedtem többször azon, hogyha csak kis része fedi a valóságot az a sok információ, adat, és találgatás, akkor szégyenletes amit az emberek művelnek egymással, és a világgal. Attól félek több forró tényre is rátapintott Frei. Csak meg ne égesse magát!
Fredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb - Csak azt tudnám, hogy egy 34 éves ember, hogyan tud a szeretetről, az örök szerelemről, az elmúlásról, a betegségről és a halálról úgy írni 88 oldalon, hogy a könnyeimtől nem látok az éjszakai műszakomban. Aggódtam, hogy valamelyik beteg kijön a kórteremből és a szétbőgött szemeimet látva megijed, hogy mi a baj? Hogyan tud egy kisfiú és egy idős ember szájába adni olyan mondatokat, amitől az egyszerű halandó elgondolkodik az életén. Felzaklatott és túlcsordult. Napokig. Mostantól akinek tudom ezt a könyvet ajándékozom, mert egyszer mindenkinek el kell olvasnia. Ja nem! Többször.
Murakami Haruki: A határtól délre, a naptól nyugatra - Ez a regény nem lett a kedvencem. Ugyan valóságosan adta át egy fiatal kamasz szorongásait, vágyódásait, de mégis kissé idegesítően volt bizonytalan, szerencsétlen ez a Hadzsime legény. Annyira szerettem volna olvasni Simamoto igaz történetét a végén. Ezzel szemben csak sejtelmes utalásokat csöpögtetett, amit ugyan értettem, csupán csak hiányérzetem maradt utána.
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak - Azt hiszem ezt az őrült Fredriket örökre a szívembe zártam, mint ahogy Ovét is. FB (jé! azonos a monogramunk! 😄) tudja mi kell a mezei olvasónak. És nem fél megírni! Személy szerint én is ismerek ilyen Ovét, és hiába mormogós, neki is vajból van a szíve. Szerettem, hogy szép, fokozatosan tudtuk meg az elégedetlenség, zsémbeskedés okait. Szép és szomorú története volt. Aztán egy új szomszéd újfajta szeretetnyelve mit vált ki a házsártoskodó emberből, az váratlan fordulat Ove számára is. Annyira meglepődik morgások kíséretében, hogy nincs ideje megölni magát. Váltakozott olvasás közben a kacagás és a könnyezés. Most már tudom, hogy Backman könyveihez zsepivel kell készülnöm. Gondolom ma már elvárás, -Svédországban biztosan- hogy az embereket érzékenyíteni kell a mindenféle másságra. Backman megtette. Alig várom, hogy a többi könyvéhez hozzájussak. Késztetést érzek, hogy megnézzem a Saab legújabb típusát! 😆
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése