Már többször elhatároztam, hogy végigolvasom Szabó Magda összes művét, de a listát elnézve ez lehetetlen vállalkozás (54 a versekkel együtt). Ok, akkor csak megkísérlem. Ok, akkor azokkal kezdem, ami itt a kerületi könyvtárunkban megvan.
Az itthoni polcon fekvők már ezelőtt 10-15 éve kedvencekké váltak. Emlékszem, amikor kb. 15 éve olvastam Az ajtót, annyira a hatása alá kerültem, hogy a kolléganőimnek állandóan erről áradoztam. Elértem azt, hogy sorban kölcsönkérték tőlem, évekig nem volt a kezemben. Aztán, amikor a film megjelent, és dicsérték mindenhol, mi tudtuk miről van szó. Értettük miért lehet szuper a film. Azért, mert Szabó Magda úgy tud mesélni családi sztorikat, ahogyan senki más.
A freskó, nagyon a sarkában van ennek az élménynek. Jóval korábban 1958-ban írta (Az ajtó-1987).
Egy napot mesél el, egy kisvárosi család életéből, ahol éppen temetésre készülődnek. Az elvakultan hívő apa temeti a pszichiátriai betegségben szenvedett feleségét, miközben feszült várakozással marcangolja magát, hogy "fekete báránynak" titulált fiatalabbik lánya eljön-e a temetésre. Annuska kilenc évvel ezelőtt szökött el huszonévesen, a sivár, képmutató, szeretet nélküli, és agresszív apától. A könyv egy része visszaemlékezés arra, hogy mi volt az előzménye ennek a szökésnek. A párbeszédek nélküli, csak a gondolatok leírásával, olyan feszültséget tud teremteni a történetben, hogy egyszerűen az ember végig dühös, és felháborodva kíváncsi, hogy mikor jön már az a rész, amikor egymás nyakába borulnak a családtagok, és megbocsájtanak egymásnak. Az összes családtag szemszögéből megismerjük az eseményeket. A szereplők jellemrajzai, és a kor hangulata rendkívül valósághű. Igaz én nem éltem az 50-es évek végén, de a könyv alapján van róla fogalmam. Bátran írt, korábban verseket is. Nem is jelenhetett meg tőle semmi 1949-1957-ig. Amikor a prózával próbálkozott ilyen regények születtek már az elején, mint a Freskó. Örülhetünk, hogy a kényszer a regényírás felé terelte. Élete során bőséges volt a szellemi termés. A következő regénye már a polcomon várakozik: Az ókút.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése