Idén szeptember 16-án volt a színházak éjszakája, ami mindig egy időpontra esik a mobilitás hetével. Már néhány éve megszoktuk, hogy amikor színházi programra megyünk, akkor az egész Andsrássy út le van zárva.
Még a nyáron megvettem a karszalagot interneten kedvezményes áron. Egy átlag színházjegy áráért hárman be tudtunk menni több programra is. A regisztráció idén nyugodtabban zajlott, talán jobban felkészültek a szervezők. Igaz a meghirdetett időpontban az oldalukat kb. 1 óra hosszáig nem tudtam használni, de aztán sikerült válogatnom a sok előadás közül.
Nagyon szerettem volna bejutni a Lóvátett lovagok főpróbájára a Pesti színházba, de amikor 11 órakor megláttam a kígyózó sort a Váci utcában, akik a netes jegyüket be akarták váltani karszalagra (nekünk is kellett előtte), akkor mondtam a lányoknak, hogy akkor mégsem itt kezdjük a napunkat. Átsiettünk az Operettbe (az tünt a legközelebbi színháznak), és ott sorbanállás nélkül rögtön kaptunk karszalagot, és kicsit késve beültünk egy zenés összeállításra. A futó operettekből és gyerekelőadásokból énekeltek és szórakoztattak bennünket. Itt nem volt regisztráció, csak be kellett ülni és élvezni a könnyű kis műfajt.
Az 1 órás előadás után elvillamosoztunk a Vígszinházig, ahol a sor vége a Hegedűs Gyula utca zebrájáig ért. Amikor beálltunk a sorba, lehetetlen vállalkozásnak tűnt hogy bekerülünk valaha a nézőtérre. A nagy érdeklődés a Hamlet főpróbájának szólt. Türelmesen kivártuk a szerencsénket. És megérte. A főpróba folyamatába pillanthattunk be, amikor a rendező inspirálja a színészeket, instrukciókat ad, megdícsér, vagy tizedjére is elismételteti szerencsétlen színésszel ugyanazt a mondatot, addíg, amíg nem tökéletes. Eszenyi Enikőt, mint rendezőt érdekes volt látni munka közben. Persze bevonta a nézőt is, humorosan, játékosan a próbába, ahogyan ez várható tőle. Eszter nagyon élvezte ezt a speciális előadást. A Hamlet, mint színdarab felkeltette a figyelmét. Réka kicsit unta, mert Eszenyi és a fordító, Forgách András elég sokat beszélt előtte. Nagy siker volt, a végén vastapssal.
Ezután következett az Új Színházban a regisztrációhoz kötött kulisszajárás. Bevittek a színpadra, az ügyelő beszélt a munkájáról, a színpadi technikákról. Kipróbáltuk a forgószínpadot, megnéztük a kelléktárat, a fodrászatot sok-sok parókával. Délután az Operaház előtt belefutottunk egy opera előadásba.
Mire az vége lett pont el is fáradtunk annyira, hogy hazavágyódtunk. Lett volna még program, de az Andrássyn nézelődve hazafelé vettük az irányt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése