Május az iskolai osztálykirándulások ideje. A felnőttek is szeretnek szervezni maguknak hasonló programokat, csak azt teambuildingnek vagy továbbképzésnek szokták nevezik. Ám a lényege ugyanaz. Egy laza pihenőnap a nagy hajtásban, egy másik város megismerésével egybekötve. Idén Tatára esett a választás.
Az egészségügyben nem lehet megvalósítani azt, hogy mindenki részt vegyen egy ilyen programon, mert beteg mindig van egy fekvőbeteg osztályon, tehát egy személy mindig lemarad, aki van olyan rendes és elvállalja a nappalos műszakot. Köszi Tündi!
Tíz nő azonban felkerekedett! A 8.20-as személyvonattal indultunk a Déliből. Már a vonaton elővettük a Baileys-es üveget, csak úgy nőiesen, kávénak feltüntetve. Mindig jót tesz a "koffein" egy ilyen bulin. Esős időt jósoltak, de szerencsére sütött a nap, egy kis széllel kísérve. Gyalogosan igyekeztünk a városi kis vonathoz, ami körbeszállítja a turistákat a városon. 10-kor indult az 50 perces száguldás, 1100 forintért.
A hangszóróból ordítva mesélte a női narrátorunk Tata történelmét. Gondolom a nyugdíjasok füléhez igazítják a hangerőt. Körbejártuk a belvárosi utcákat, elsuhantunk a Kálvária-domb és az Öreg-tó mellett, láttuk a várfalat, egy vízimalmot, a Fő teret, az Angol parkot. Igyekeztem fotózni, mert nem tudtam, mit nézünk meg újra gyalogosan. És milyen jól tettem, mert a Kálvária-dombra nem mentünk fel.
Kikecmeregve a szűkös kis vonatból, meglátogattuk a várat. Előtte ismét "kávéztunk" egyet, mert Böbének húzta a vállát az üveg. A bejárat egészen el van dugva, felirat nem nagyon jelzi. Az 1000 forintos belépésért kaptunk egy elég unalmas múzeumot. Főszerepet kapott benne az Eszterházy család ténykedése, a kőtár, a helyi céhek eszközei, emléktárgyai, főúri berendezések. A legérdekesebb számomra a római szoba mozaikmaradványai voltak.
Innét elsétáltunk a Mahagóni étterembe, ahol a napi menüt ettük nagyon baráti, 1090 forintos áron. Népszerű helynek tűnt, mert sokan tolongtak, és amíg mi ott voltunk, asztalszomszédaink cserélődtek is. Nagyon ízletes, és kiadós étket kaptunk. Végre ittunk egy igazi kávét is 😅.
Rövid sétával megtaláltuk az Angol kertet. A nyári lakba nem mentünk be, inkább sétáltunk a friss levegőn, kihasználva az egyenlőre esőmentes időjárást. Nagyon szuper volt a hangulat. Mondanom sem kell, sokat nevettünk, repkedtek a poénok. Gyönyörű liliomok napoztak a kis tó körül, a Cseke-tó partján pedig gyönyörködtünk a fákban, beljebb pedig a 18.századi műromokban. A közös fotózáskor előbújt belőlünk a gyerek. Jókat bohóckodtunk, emlékezetes marad!
Tíz nő azonban felkerekedett! A 8.20-as személyvonattal indultunk a Déliből. Már a vonaton elővettük a Baileys-es üveget, csak úgy nőiesen, kávénak feltüntetve. Mindig jót tesz a "koffein" egy ilyen bulin. Esős időt jósoltak, de szerencsére sütött a nap, egy kis széllel kísérve. Gyalogosan igyekeztünk a városi kis vonathoz, ami körbeszállítja a turistákat a városon. 10-kor indult az 50 perces száguldás, 1100 forintért.
A hangszóróból ordítva mesélte a női narrátorunk Tata történelmét. Gondolom a nyugdíjasok füléhez igazítják a hangerőt. Körbejártuk a belvárosi utcákat, elsuhantunk a Kálvária-domb és az Öreg-tó mellett, láttuk a várfalat, egy vízimalmot, a Fő teret, az Angol parkot. Igyekeztem fotózni, mert nem tudtam, mit nézünk meg újra gyalogosan. És milyen jól tettem, mert a Kálvária-dombra nem mentünk fel.
Kikecmeregve a szűkös kis vonatból, meglátogattuk a várat. Előtte ismét "kávéztunk" egyet, mert Böbének húzta a vállát az üveg. A bejárat egészen el van dugva, felirat nem nagyon jelzi. Az 1000 forintos belépésért kaptunk egy elég unalmas múzeumot. Főszerepet kapott benne az Eszterházy család ténykedése, a kőtár, a helyi céhek eszközei, emléktárgyai, főúri berendezések. A legérdekesebb számomra a római szoba mozaikmaradványai voltak.
Innét elsétáltunk a Mahagóni étterembe, ahol a napi menüt ettük nagyon baráti, 1090 forintos áron. Népszerű helynek tűnt, mert sokan tolongtak, és amíg mi ott voltunk, asztalszomszédaink cserélődtek is. Nagyon ízletes, és kiadós étket kaptunk. Végre ittunk egy igazi kávét is 😅.
Rövid sétával megtaláltuk az Angol kertet. A nyári lakba nem mentünk be, inkább sétáltunk a friss levegőn, kihasználva az egyenlőre esőmentes időjárást. Nagyon szuper volt a hangulat. Mondanom sem kell, sokat nevettünk, repkedtek a poénok. Gyönyörű liliomok napoztak a kis tó körül, a Cseke-tó partján pedig gyönyörködtünk a fákban, beljebb pedig a 18.századi műromokban. A közös fotózáskor előbújt belőlünk a gyerek. Jókat bohóckodtunk, emlékezetes marad!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése