2019. november 9., szombat

Fájdalmas női sors, avagy Anna Karenina- Pesti Színház

 Tolsztoj 1877-ben írta meg második nagy regényét, amelyből számtalan feldolgozás született. Legutóbb a Pesti Színházban.

 
  A cselekmény több szálon fut, az érintett családokban kibontakoznak a zűrös viszonyok. Az Oblonszkij családban a férj megcsalja feleségét, Dollyt. Amikor az asszony megtudja, el akarja hagyni, de a férj testvéréhez Annához segítségért megy, és Anna rábeszéli Dollyt, hogy bocsásson meg a férfinak. Dolly húga, Kitty szerelmes Vronszkij grófba, ezért az időközben kérőnek jelentkező Levint kikosarazza. Kitty azonban hoppon marad, mert Vronszkij találkozik Annával, akibe beleszeret. 
  Anna idősebb férjével együtt neveli kisfiát a nagy Oroszországban. A férj fontos hivatali állásban van, tiszteli mindenki, sokat dolgozik. Anna eleinte elutasítja Vronszkij közeledését, de mégis győz a szenvedély, és viszonyt kezdenek. Karenin, a férj megtudja a viszonyt, és számára az a fontos, hogy ne derüljön ki. Eltűri a kapcsolatot, de amikor Anna otthonukban fogadja az ifjú grófot, akkor elszakad a cérna. Eközben Levin újra megkéri Kitty kezét, és ezúttal összeházasodnak. Levin testvére, Nyikolaj lerobbant körülmények között él, nagyon beteg, haldoklik. Levin feleségével együtt meglátogatják, és Kitty ápolja a haldoklót.



   Anna teherbe esik, és el szeretne válni Karintól, de a férfi nem válik. Anna teljesen kétségbeesik, mert választania kell kisfia, és Vronszkij között. A grófot választja, elhagyja kisfiát, és elutaznak Olaszországba. Szerelmesével boldognak gondolja magát, de egyre jobban hiányzik a fia, és a lelki őrlődésben elhatalmasodik rajta a melankólia, a depresszió. Nem talál helyzetéből kiutat, és a vonat alá ugrik. 
  A történet nagyon összetett, és több szereplő jellemrajza kibontakozik a regény során. Ezért nehezen tudtam elképzelni, hogy színpadon hogyan tudják megoldani a történet hosszúságának kérdését, úgy hogy a szereplőket kellőképpen meg is ismerjük. Nem nagyon sikerült. 
  A díszlet, a jelmezek és a jelenetek megoldásai nagyon tetszettek. A fekete-fehér ruhák, a kevés szín használata, a bőröndök sokasága, a jégpálya kivitelezése, és a segítőkre adott korcsolya nagyon látványos, és ötletes volt. 




  Sajnos sem az Annát alakító Bach Kata, sem a Vronszkijt játszó Orbán Levente nem tudott meggyőzni arról, hogy halálosan szerelmesek egymásba. Hűvösek és élettelenek voltak. Bach Kata gyönyörű, és jól mutat a színpadon, de mégsem sikerült neki megmutatnia magát. Túlságosan visszafogott volt. Hogy milyen lett volna Petrik Andrea, ha nem kell visszaadnia a szerepet gyermekáldás miatt? Azt nem tudjuk. 
  Nem kimondottam kedvencem Hegedűs D. Géza, de el kell ismernem, hogy Karenin figuráját jól hozta. Meg kell még említeni Kiss Gergely Mátét, aki Levin szerepére nagyon passzolt. A történetet nagyon elhúzták, különösen Nyikolaj haldoklását. Nagy átéléssel szemléltették a folyamatot, de annyira hangsúlyos volt, hogy a közönség beleunt. Roman Polák szlovák rendező felvette a Víg modern vonalának divatját, és belerakott több pornográf jellegű jelenetet is, ami a katonák tivornyáit mutatta be. Érzelemmentes szexuális jelenetek nélkül is be lehetett volna mutatni, nem tett hozzá többletet, de lehet hogy már elvárás a színházakban a modernitás beépítése. 
 Waskovics Andrea Dollyja állt legközelebb ahhoz az érzethez, hogy elhittem neki az alakítást. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

OLVASD EL IS!

Vadászati idény a kultúra mezején, avagy Mágnás Miska a Vígben!

  Azt tudtam, hogy ez a Mágnás Miska nem olyan lesz, mint a 70 évvel ezelőtti filmes változat, amelyben Gábor Miklós olyan jóképű, és olyan...