Könyvek, amiket februárban olvastam

  Végre kinyitottak a könyvtárak februárban. Igaz csak korlátozva, az előjegyzett könyvek átvételére, de én már ennek is örülök. Elvonási tüneteim voltak. Bár itthon is vár rengeteg könyv, ami elolvasásra sóhajtozik, valahogyan a könyvtári fílingnek nincs párja. Következő életemben könyvtárosnéni szeretnék lenni. 

1. Szabó Magda: Merszi, ​Möszjő: Szabó Magda esszégyűjteménye nem könnyű olvasmány. Több témát érint. Számomra leginkább az tanítási-, és olvasásra nevelési módszereit, a magánéleti történeteit bemutató írásai tetszettek leginkább. Az irodalmi elemzései az én igényeimnek már kissé magasröptű volt. Az összes írásából sugárzik a történelem és vallás iránti elköteleződése és szenvedélyes rajongása. Rettentő boldog lettem volna, ha nekem is ilyen lelkes és gyerekbarát tanáraim lettek volna, mint Szabó Magda vagy Möszjő.

    2. Jókai Mór: Nincsen ördög: Többször olvastam már, hogy Jókai avitt, nehézkes olvasni, nem érthető a nyelvezete, különben sem divatos már. Bármikor olvasom regényeit, mindannyiszor cáfolom ezt. Igenis KELL NEKÜNK JÓKAI. A nincsen ördög című regénye egy hamisítatlan idealista, romantikus történet. Dumány Kornél meséli el hihetetlen történetét. A figurában visszaköszönnek „aranyemberes” vonások. Többször megmosolyogtam azt a párhuzamot, amit az akkori politikai húzások és a jelenkori politikai pártok cselekednek. Bár maradt bennem kérdőjel egy-egy szereplő sorsát tekintve, maga az írás nagyon tetszett. Bő szókészlet, humoros megjegyzések. A rengeteg idegen vagy régies kifejezés magyarázattal van ellátva. Ilyen szempontból sokkal könnyebb volt olvasni, mint a Rab Rábyt.

  3. Bartos Erika: Buda tornyai :Bartos Erika első könyvét valamikor 2008 környékén olvastam először, az akkor 4 éves lányomnak. Azóta szeretjük a meséit, és rajzait. A Buda tornyait kisebbik lányomnak vettem, amikor még első osztályos volt. Őt azóta már nem érdekli, mert szerinte dedós mesekönyv, én viszont időnként előveszem, mert gyönyörű rajzok, és infók segítségével belenézhetek Buda rejtett kincseibe. Bizony több olyan hely is van benne, ahol még nem jártam. Rongyosra olvastuk annak idején a Pécsről szóló könyvét is.

  4. Guillaume Musso: Egy párizsi apartman: A harmadik elolvasott Musso könyv után, most már kicsit egysíkúnak látom a regényeit, persze azzal az erős dicsérő kritikával, hogy mindig hozza az utolsó 50-70 oldalon az izgalmakat, és váratlan fordulatokat. Nehezebben indult az eleje, kicsit várakoztatott a cselekménnyel, de aztán utolért, és akkor meg is fogott. A szereplők karakterét egy kicsit felületesnek éreztem. Jobban megismerve Musso munkásságát, most kitaláltam a végét is. Sajnos.

   5. Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának : Már megint egy erős SzM regény, ami elolvasás után még jó ideig foglalkoztatja a lelket. Annyi téma merül fel ebben az írásban, amik önállóan is érdekesek lennének, de így együtt, és ilyen jól szerkesztve, nagyon maradandó olvasmányélmény. Gyászfeldolgozás, árvaság, becsület, barátság, tanítás, nevelés, önzetlen segítés, disszidálás, bürokrácia, hűtlenség. Gyereknevelés, emberismeret. Ezen kívül a félreértelmezés, és az előítéletek könyve is. Mennyi-mennyi téves következtetés születik az elhallgatásokból, és az elmaradt beszélgetésekből. Megdöbbentő volt, hogy talán Judit ismeri legkevésbé a gyerekét. Márta ugyan sok mindenbe beleütötte az orrát, de jó szándékkal. Remek emberismerő, és problémamegoldó pedagógus. Annyi-annyi ütős mondata van a regénynek, hogy még mindig kavarognak bennem.

Zsófi nagyon szerencsés, hogy - ha csak 11 évig is -  ilyen édesapával ajándékozta meg a sors. Olyan jó volt olvasni a Pista bácsi morgós, morcos hétköznapjai hogyan aranyozódnak be a szeretetre éhes gyerekek társaságában.

“ Az emberek legtöbbjének folyton meg kell mondani, hogy szeretjük – mondta Apa –, vagy meg kell mutatnunk úgy, hogy megértsék, különben sok gondjuk-bajukban nem veszik észre.”

     6. J.K.Rowling: Ickabog : Azzal kezdem, hogy nem olvastam a HP sorozatot, néhány részét láttam filmen, tehát nem vagyok elfogult az író iránt. Azonban a könyvtár újranyitáskor rögtön lecsaptam, és lefoglaltam új könyvét, mert kíváncsi voltam nagyon. Maga a könyv nagyon tetszetős, kellemes kézbe fogni, gyönyörű a borítója, jó minőségű a papírja, és nagyon tetszik az ötlet, hogy gyerekek illusztrálták. Érettebb gyerekeknek ajánlom, mindenképpen 12 év fölött, mert meséhez képest túl sok a gyilkosság, gonoszság, agresszió, zsarnokság. Tele van hazugságokkal, amik segítségével hatalmi harcok folynak. Bár a mai gyerekek edzettebbek talán, manapság ennél sokkal durvább filmeket is néznek, de könyvben mégis töménynek tűnik a sok emberi szenvedés, éhezés, árvaság, halál. Megmutatja hogyan lehet befolyásolni a népet, milyen hiszékenyek az emberek. Persze a jó mindig győz. Sokszereplős, sűrű történésekkel, fantáziadús cselekménnyel. Olvasmányos volt, fordulatos, ám néhol úgy éreztem, hogy összecsapott a szöveg. A magyar fordítót – Tóth Tamás Boldizsár- dicsérik a kreatív, szellemes magyaros névalkotások. JKR nagylelkűen felajánlotta a könyv bevételeit a koronavírus elszenvedőinek, ami nagyon szép gesztus az írónőtől.