A mikve héber szó, jelentése medence vagy víztároló. A judaizmusban egy rituális fürdő, amelyben meghatározott mennyiségű élő víz van, és a szertartásos merítkezéshez, megtisztuláshoz szolgál. Természetes mikvék lehetnek mélyebb patakok, folyók, tavak, tengerek vizei.
Zsidó települések építésekor a mikve az egyik első építmény, amit létrehoznak, még a zsinagóga előtt, mert anélkül nincs hitélet. A zsidó előírások szerint az a közösség, amelyik nem rendelkezik mikvével, nem nevezhető közösségnek. A mikvét a nők menstruáció utáni megtisztulásra használják, a menyasszonyoknak esküvő előtt kötelező a merítkezés, valamint szülés után is. A mikvében zajlik az új edények "kóserolása" is a mikvében zajlik - meg kell őket mártani a mikvében az első használat előtt, külön medencét hadználnak. A mikvében történő megmerítkezés előtt le kell vetkőzni, el kell távolítani az arcfestéket, körömlakkot, ékszereket, vagyis mindent, ami nem az emberi test része, fogat kell mosni, le kell zuhanyozni vagy fürödni, hajat kell mosni és meg kell fésülködni. A mikvébe merítkezés egyike azoknak a kötelező szertartásoknak, ami nem maradhatnak el a zsidó vallásba való betéréskor. Az ember csak a mikvébe való merítkezés után térhet át a judaizmusba és tekinthető zsidónak. A merítkezés szabályainak betartásáért a fürdőfelügyelő felelős. Az asszonyok csak azután érintkezhetnek férjeikkel, ha a mikvében megtisztultak a havi menstruáció befejeztével.
Zsidó települések építésekor a mikve az egyik első építmény, amit létrehoznak, még a zsinagóga előtt, mert anélkül nincs hitélet. A zsidó előírások szerint az a közösség, amelyik nem rendelkezik mikvével, nem nevezhető közösségnek. A mikvét a nők menstruáció utáni megtisztulásra használják, a menyasszonyoknak esküvő előtt kötelező a merítkezés, valamint szülés után is. A mikvében zajlik az új edények "kóserolása" is a mikvében zajlik - meg kell őket mártani a mikvében az első használat előtt, külön medencét hadználnak. A mikvében történő megmerítkezés előtt le kell vetkőzni, el kell távolítani az arcfestéket, körömlakkot, ékszereket, vagyis mindent, ami nem az emberi test része, fogat kell mosni, le kell zuhanyozni vagy fürödni, hajat kell mosni és meg kell fésülködni. A mikvébe merítkezés egyike azoknak a kötelező szertartásoknak, ami nem maradhatnak el a zsidó vallásba való betéréskor. Az ember csak a mikvébe való merítkezés után térhet át a judaizmusba és tekinthető zsidónak. A merítkezés szabályainak betartásáért a fürdőfelügyelő felelős. Az asszonyok csak azután érintkezhetnek férjeikkel, ha a mikvében megtisztultak a havi menstruáció befejeztével.
Kemény vallási szabályok egy zárt világban. Egy zárt helység vallásos gőzfellegében nyolc nő megbeszéli az élet dolgait. Az erős szabályok, a férfiközpontú zárt közösség, a magánélet rejtegetése mindig magában hordozza a titkokat, ami aztán úgyis kiderül. Pláne nyolc nő között. A képmutatás, hazugságok elrejtése beleivódik a mindennapokba. Aztán jön egy idegen (Eszenyi), és minden megváltozik.
Fokozatosan felnyitja a szemeket, és a titkok, bűnök kiderülnek. Nagyon érdekes előadás volt, elgondolkodtató és szomorú. Megmutatkozik a két fürdőfelügyelő hozzáállása a vendégekhez és életükhöz. Az egyik (Börcsök) szigorúan betartatja a szabályokat, nem pletykál, meghallgat mindenkit, de véleményét elrejti. Ő is titkolja problémáit.
A felszínen minden szuper, a mélyben azonban fájdalmas a lét. A vallási környezetben nem szabad az akarat, az őszinteség. Lényeg a látszat, ha hazugságra épül, akkor is. Ezt az új fürdőfelügyelő(Eszenyi) nem tudja elviselni. Bár neki is vannak titkai, de amikor rájön, hogy egyik vendégét (Hegyi B.) a férje bántalmazza, úgy érzi segítenie kell.
Az eredeti magyar bemutató 2010-ben volt, és abban Shosana szerepét Papp Vera játszotta (2015-ben sajnos meghalt), a mostani Shosana Börcsök Enikő, aki akkor Esti szerepét kapta.
A kortárs drámaíró 1970-ben született Londonban, ortodox családban. 13 éves volt, amikor Izraelbe költöztek. Diplomáját már a Tel-Avivi Egyetemen szerezte, majd írni és játszani kezdett. Elsőként egy kétszemélyes vígjátékban nyújtott alakításával hívta fel magára a figyelmet, hiszen Izraelben szokatlan dolognak számított, hogy vallásos nők színpadra lépjenek. A Mikve Hadar Galron első egész estés darabja, amelyet 2004-ben mutattak be Tel-Avivban.
Képek és szereposztás infó: http://vigszinhaz.hu/program.php?mid=Pw67XN4x9m0ZZr
SHOSHANABörcsök Enikő
SHIRAEszenyi Enikő
ESTIWaskovics Andrea
HINDIIgó Éva
CHEDVAHegyi Barbara
TEHILAAntóci Dorottya e.h.
MIKIRéti Adrienn
ELISHEVAStefanovics Angéla, Tóth Orsi
Ének: GAVODI ZOLTÁN, RÁCZ ISTVÁN
Cselló: KÁDI ERIKA, ANDRÁSI MÓNIKA
Díszlet: JAN DUŠEK
Jelmez: ZUZANA KREJZKOVÁ
Zene: MILOŠ ORSON STĚDROŇ
Cselló: KÁDI ERIKA, ANDRÁSI MÓNIKA
Díszlet: JAN DUŠEK
Jelmez: ZUZANA KREJZKOVÁ
Zene: MILOŠ ORSON STĚDROŇ
Dramaturg: KOVÁCS KRISZTINA
Világítástervező: CSONTOS BALÁZS
Súgó: JÁROLI HELGA
Ügyelő: BALÁZS LÁSZLÓ
Tolmács: G. KOVÁCS LÁSZLÓ, JOÓ HENRIETTA
A rendező munkatársa: SZLÁDEK KATA, SZABÓ G. LÁSZLÓ
Világítástervező: CSONTOS BALÁZS
Súgó: JÁROLI HELGA
Ügyelő: BALÁZS LÁSZLÓ
Tolmács: G. KOVÁCS LÁSZLÓ, JOÓ HENRIETTA
A rendező munkatársa: SZLÁDEK KATA, SZABÓ G. LÁSZLÓ
A magyarországi ősbemutatót Michal Dočekal, a prágai Nemzeti Színház igazgatója rendezte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése