Gyerekkorom egyik kedvenc filmje volt a Tündér Lala. Mindig megnéztem, amikor ment a tévében. Szerettem a duci-putto- kisfiút, a szépséges Íriszt, és a sármos Amalfit. Nemrég Rékával is megnézettem a tabon. Kiváncsi voltam, neki hogy fog tetszeni.
A Színházak éjszakáján a Pesti Magyar színházban voltunk főpróbán, és már akkor ki volt plakátolva a Tündér Lala. Réka rögtön kiszúrta. Most elő-szülinapra elvittem az előadásra.
Én is izgatottan vártam, bevallom. Fokoztam a kíváncsiságát, mert Réka nem tudta hová viszem, de amikor a Keleti pályaudvarnál jártunk kitalálta hová megyünk.
Misztikus zenével indult a darab, a csodafügefa kiválasztotta az új uralkodót, Íriszt. Az ajándék számára egy gyermek volt(hegedű képében). Nagyon érdekes, és látványos volt a díszlet. Minimálisnak tűnt a fehér hengerekkel és szalagokkal, azonban a fényfestéssel, és a hengerek folyamatos mozgatásával nagyon színessé, lendületessé vált. Apró "varázstrükkökkel" hihető volt, hogy tündérországba csöppentünk. A jelmezekért külön dicséret illeti az alkotóját (nem találtam, ki az😩, lehet, hogy a bábszínházas rendező?). Folyamatos zenei körítés lengi be a történetet, ami dinamikusabbá teszi. A filmhez képest gyorsabb az iram, de nem válik feltétlenül hátrányára.
Halasi Dániel ezt a darabot már megrendezte két éve Nyíregyházán. Majdnem ugyanaz valósult meg most Budapesten, csak más szereplőkkel. Kivétel ez alól a címszereplő, ugyanis Sirkó Eszter alakította a Móricz Zsigmond színházban is Lalát. Biztosan jól bevált azért jött el vidékről. Fürge, futkosó, rosszcsont, putto, néha rockkos tündérfiút formál, aki kitűnően hegedül, a színházon átvágtatva is. Az Íriszt és Amalfit formázó alakítások kicsit csalódást okoztak. A Gigit játszó Döbrösi Laurának, és a Simon sast alakító Bede-Fazekas Szabolcsnak viszont nagy sikere volt.
Nagyon ügyes fogás volt, hogy a közönséget bevonták az előadásba, a gyerekek nagyon élvezték.
A mondanivaló pedig még mindig megható Szabó Magda szájából: Az emberek is tündérek, különösen a gyerekek.
Milyen érdekes, hogy ezt a könyvét 53 évvel ezelőtt írta, éppen abban az évben, amikor a Harry Potter írója született. Ezt csak azért írom, mert Szabó Magda már 53 éve megalkotta tündér-varázsló meséjében azokat a tündéri eszközöket, mint: az átváltoztató konvertor, csodaszörp, gondolatlátó szemüveg, igazságot kiáltó egyszarvú, láthatatlanná tevő nonvideor....
Fotók: Pesti Magyar színház oldaláról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése