Ritkán olvasok japán írótól, hogy pontos legyek nem is emlékszem olvastam-e valaha. Erre a hiányosságomra most, ebben a pillanatban döbbentem rá, annak ellenére, hogy érdekel a japán kultúra és szokások. Mostanában a nagylányomat is felcsigázta a japán gasztronómia, mert néhány hete nagy rajongója lett a sushinak, barátnője révén. Amit olvastam az Kazuo Ishiguro könyve.
Már az első oldalaktól kitűnik a finom, visszafogott, keleti nyugodtságot árasztó írásmód, ami végig megmarad. Érdekes módon még az izgalmasabb részeknél is finom, szerény, nyugodt stílusban közli a konfliktus helyzetek dialógusait, igazi japánosan. Magam előtt láttam végig ahogyan a szereplők udvarias meghajlások közben társalognak. Két szálon futnak az események: a II. világháború után lassan újjáéledő, magára találó Japánban és a közelmúlt Angliájában. Ecuko mindkét világ részese. Előbbiben első gyermekével várandós, ami a boldog jövő ígéretét hordozza, és legalább annyi fenyegetést is. De ezer szál köti a múlthoz, a hagyományos japán élethez, ahol a férfi, az apa, a férj szava az úr. Angliában kb. 30 évvel később Ecuko angol vidéki házában, ahol látogatóba érkezett lányával beszélget, valamint a másik szál a háború utáni Nagaszakiban, ahol összebarátkozik a nála idősebb Szacsikóval, segít neki a gyereknevelésben, és férje meg apósa közt őrlődve éli a gyermekvárás mindennapjait. Benne van a nemzedékek közötti konfliktus és a nemzetek közötti kulturális különbség. A dialógusokból teljesen megismerhető, hogy Japánban hogyan épül fel egy család hierarchiája. Milyen volt a háború előtt egy japán ember értékrendje ( az idős após Ogata-szan megszólalásaiból), és hogyan változtatta meg Japán mindennapjait is a háború utáni amerikai befolyás.
Hiányérzet gyötört a végén, mert nem volt befejezett a történet egyik szálon sem. Talán rám bízta az író, hogy gondoljam át, mi is történhetett könyvének szereplőivel? Finom hangulatú, érzékeny olvasmány volt, mégis elgondolkodtató.
Az íróról bővebben:
Kazuo Ishiguro A dombok halvány látképe, a japán származású angol író első regénye 1982-ben született, és rögtön komoly elismerést hozott szerzőjének. Második regénye, A lebegő világ művésze még szélesebb körben tette ismertté írója nevét, majd a világhírt a Napok romjai hozta meg számára, amelyből emlékezetes film készült. Negyvennél is több nyelvre lefordított műveit számtalan irodalmi díjjal jutalmazták. Regényíróként és novellistaként tartják számon, de forgatókönyveket, sőt dalszövegeket is ír.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése