Könyv: Tóth Krisztina: Akvárium

    Tóth Krisztinának eddig verseit ismertem, pontosabban a mackós verseit. Aztán volt egy nyári találkozásom vele tavaly nyáron az egyik BKV hajón. Utazott egy pasival( gondolom a férje!). Egyoldalú ismeretség maradt! 😁  Mostanában kezembe került ( a könyvtárban) az első regénye, amelynek címe: Akvárium.

 
 A regényen belül idősíkok váltakoznak, szocializmusban kezdődik, amikor Vera már felnőtt nő, gyereke van és jobb híján Klári mama felügyeli a kislányt. Vagy fordítva? Klári mama ugyanis mentális problémás, viselkedészavaros, időérzéke egyenlő a nullával, és fogalma sincs a környezetében lévő dolgokról. Ennek megfelelően nagyon érdekes, humoros szituációkba keveredik. Sírhatnánk a szerencsétlenségén, de az író olyan bájos humorral, iróniával adagolja, hogy többször hangosan felnevetek olvasása közben.  
   Ugrik az időben a történet, mert visszakerülünk a háború utáni időkbe, a kommunizmus kemény világába, amikor Verát 2 évesen állami gondozásba veszik, mert Klári mama nem ad neki enni, azt gondolja ezt megoldja egy ilyen korú lény. Majd Verát örökbe fogadja egy szegény zsidó házaspár, akiknek nem lehet gyerekük. Tetézve a nehézségeket a feleségnek, Edit néninek vagy egy fogyatékos húga, Edu, aki velük lakik a szoba-konyhás kis bérlakásban. Alig van pénzük, alig esznek, nehéz időkben nagyon nyomorúságos a sorsuk, kemény nevelés, kemény rendszer. Ma már nehéz elképzelni, hogyan lehetett túlélni. 
   A könyvet olvasva sokáig az volt az érzésem, hogy ez a szerencsétlen nők, lányok, feleségek regénye. Ugyan férfiak is színre lépnek, de elsősorban a női nem sorsáról szól. Ezt a lehangoló nyomorúságot feloldja valamelyest Tóth Kriszta stílusa, ironikus hangja, becsempészve a humort még a dohszagú világba is. 

    Több helyen lehangoló, halálról szóló része szörnyűséges eseményeket ír le. A férfiak jellemábrázolása alapján nem nagyon van benne pozitív hős, szerethető figura. Mindenki nyomorult benne valamilyen szinten, vagy fizikailag, vagy lelkileg. A lehető legmesszebb van egy ideális családtól. Mégis elhittem, hogy akár lehettek ilyen sorsok azokban az időkben, és szomorú, hogy valóban voltak is.  Az akvárium, mint kulcs-tárgy története felbukkan az elején, majd szépen beleszövődik a családi történetbe,és visszaköszön a végén. 
      Kerek történet, olvasható stílus, és nagyon magyar!