Frida Kahlo színes egyénisége a Nemzei Galériában

  Különös hangulatú tárlatot rakott össze az MNG.  Egy szomorú sorsú, sok fájdalmat megélt, mégis életművésszé váló, öntudatos nőről szól még néhány napig a Budai Vár környéke, és a Magyar Nemzeti Galéria.

A törött oszlop 1944.

  Néhány éve olvastam Frida életéről, F. G. Haghenbeck: Frida füveskönyve - Rejtélyek, vágyak, receptek című könyvben. Már akkor elámultam azon, hogy egy ember mennyi fájdalmat elbírhat, és ezt hogyan sikerül beépítenie az életébe. Ezt persze Frida nem tudatosan tette eleinte, de tragikus életében egy kis napsugárként tűnt fel a festészet. Hobbi, menekülés és terápia volt egyszerre. Életének minden lényeges eseményét rögzítette vásznon. Balesetét, betegségét, szerelmeit, családját, abortuszait, állatait, és nem utolsó sorban önmagát. Nagyon imponál számomra makacs ragaszkodása a magyar gyökerekhez, attól függetlenül, hogy állítólag az ellenkezőjét bizonyították. Nem tudjuk miért ragaszkodott ehhez a vonalhoz. Talán egyik magyar szerelme, a fotós, Muray miatt emlegette ezt sokat. Élete olyan színes, mint képei. 

 A tárlat több egységre bontotta a képeket témák szerint. A bevezető részben, zöld háttérrel a festő életének eseményeit, és a mexicói történelem fontos epizódjait olvashattuk párhuzamosan. 

Ezt követte a sárga hátterű családi portrék. Szerette festeni családtagjainak, szomszédainak, ismerőseinek portréjait. Már a kezdeteknél ráeszmélt, hogy ez pénzkeresi lehetőség is lehetne. Ekkor ment el Diego Riverához, akkor már ismert festőhöz, hogy kikérje véleményét, érdemes-e tovább foglalkoznia a festészettel. Frida szerint ez a találkozás volt életében a második (súlyosabb) balesete. 

Donna Rosita Morillo 1944.

Eva Frederick 1931.

A Virginia festménye hátoldalán az önarckép vázlata

   Erős, vörös színű háttérben jelent meg a betegségeit, és testi kínjait bemutató következő szekció. Talán ezek a legismertebb és legkülönösebb képei. Felkavaró élőben látni, néhány centiméteres közelségből ezeket az alkotásokat. 

A busz 1929.

Reményt vesztve 1945.

A repülő ágy - napok a Henry Ford kórházban, 1932.

  A következő szakaszokon tűntek fel mexicói származásának büszke lenyomatai. Fiatal korától önérzetesen vállalta származását tettekben, ruházkodásában, művészetében egyaránt. Ember ennél többet nem tud tenni gyökereinek tiszteletéért.

A dadám és én 1936.

Nap és Hold 1942.

Néhány csendélet késői korszakából, és az egyik legismertebb önarcképe állatai társaságában. 

Csendélet papagájjal és zászlóval 1951.

Luther Burbank 1931.

A kiscsibe 1945.

Nap és Élet 1947.

Önarckép kis majommal 1945.

  A fekete színt kapta a szerelem. Egy nagy vásznon folyamatosan ment egy filmfelvétel Fridával és Diegoval, amint kertjükben szerelmesen társalognak, élvezik az életet. Frida a film kedvéért bátran mutogatta Diego iránti rajongását, szinte kacérkodott. A felvételt Muray készítette.  Egy másik filmvásznon naplójából mutattak részleteket,  közben mexicói zene kísérletében magyarul (angol felirattal) hangzott el a napló szövegének fontos részlete. A vászon körül harsány, színes montázsként jelentek meg a napló lapjai. Kiállították Nick Murayhoz írt magyar nyelvű szerelmes levelét is. 

Diego és én 1944.

Csak néhány szúrás volt!  1935

Frida magyarul írt levele Nick Murayhoz 1931.

  
  Az utolsó szakasz Frida utóéletéről szólt, Fridamánia címmel. Hatása a világra: divatra, stílusokra, sztárokra, még a tetoválás műfaját is befolyásolta. 

  Örülök, hogy a Szépművészeti Múzeum, és az MNG összefogott és létrehozták ezt a tárlatot. Így én is láthattam élőben 26 festményét, és 9 rajzát.  

  Valószínű az én életemben már nem kerül sor erre, de ha Eszter szerencsés, megismételheti még egyszer ezt az élményt. Életrajzát érdemes elolvasni, de addig is ITT lehet ismerkedni vele. A kortárs hazai művészekre is hatással volt, amiről ITT olvastam.