KÖNYV:Kőrössi P. József (szerk.) :Nagyapám-nagyanyám Magyar írók novellái

  Magyar írók novelláiból összeállított könyvet olvastam, amely novelláknak témája a nagyszülők körül kering. A kötet első részében nagyapák történetei, második részében nagyanyák történetei olvashatóak. Nagyon sok író művét megtaláljuk: Heltai Jenő, Kosztolányi Dezső, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond, Palotai Boris, Pap Károly, Petelei István, Szomory Dezső. 

  Nekem már nem élnek a nagyszüleim, de most a könyvet olvasva sok emlékem előbukkant. A novellák nagy többsége a XX. század elején-közepén játszódik, amikor még egyszerűbbnek tűnt az élet mindennapjai. A nagy öregek egyértelműbben mondtak ki mindent, őszinték voltak, természetesek, a szó jó értelmében paraszti egyszerűségben éltek.

Nekem apai nagymamám jutott eszembe, amikor gyerekkoromban elmentem hozzá, és minden alkalommal megkérdezte éhes vagyok-e? Általában zsíros-cukros, vajas-lekváros  vagy rosszabb napokon vizes-cukros kenyeret kaptam tőle. Mindig megettem, és nem voltam elégedetlen. Akkoriban vidéken nem volt sok csábítási lehetőség a gyerekek számára. Kimerült a Ziziben, karamellás cukorban vagy a Sport szeletben. Örültem az otthoni süteményeknek és a vizes-cukros kenyérnek. Ha most hallaná egy dietetikus, hogy ezt adnék a gyerekemnek, azt gondolom, hogy rohanna a gyerekjogi képviselőkhöz és a védőnői hálózathoz, hogy mit művelek a gyerekkel. Pedig még mindig emberközelibb, és a természeteshez közelebb álló volt, mint a mai millióféle édes, tartósítós E123456789 számozású műanyag nasi. Nagyapáimra nem emlékszem, nincs emlékem róluk, korán elmentek. Most olvastam róluk a kötetben. 😊