Végre TAVASZ!

Szerdán végre éreztem a tavasz leheletét! A Körúton volt intézni valóm. Az Oktogontól sétáltam a Nyugati irányába és a levegőben megtaláltam a Tavaszt, régi jó ismerősömet, akit már rég nem láttam. :) Nem nagyon szívlelem a telet, sok a ruha, sok a fűtésszámla. A gyerekek öltözködése reggelente kész katasztrófa ( igaz nem csak télen).

Nagy rés van még az elképzeléseink között. Én még most is a praktikumot szeretem. Náluk is. Ők viszont a divatosat tartják fontosnak, ami épp menő. Kész csoda, hogy a Nagyobbik a nagy hidegben hajlandó volt felvenni a sapkát, sálat. A Kicsi mindenben követi a Nagyot. Jóban, rosszban, ízlésben, mimikában, durciban... A Nagy képes lett volna egész télen egy vékony kabátban járni ( az enyém eredetileg, de lenyúlta), mert ez tetszik neki. Cselhez folyamodtam. Megvártam a tél elején, hogy addig hordja, amíg annyira piszkolódik, hogy a szennyesbe keljen dobni. Na, az a kabát a tél végéig kuksolt a szennyesláda aljába várva a rügyfakadást. Így a nagy hidegben elővehettem a vastag, kevésbé kedvelt ( amúgy Esprit ) kabátot, és már hordta is. Nem volt másik. Lehet, hogy nem fair dolog egy anyától, de elég hatásos.Ma kihalásztam az elfeledett, kedvencet a szennyesből, hogy téli álmából kimossam. Ezt a kis cselt azért elmondtam neki, amikor a tél közepén rákérdezett, hol a kedvence. Bevallottam. Jövő héttől felveheti.
Jó vágyakozni a tavasz után, de bizsergető, amikor tényleg itt van.
Figyelem a kertben a hóvirágokat és a krókuszokat. Ők is előbújtak. 😃