Könyvek, amiket decemberben olvastam

 Majdnem sikerült a férfi vonalat teljesítenem decemberben. A titokzatos Ferrante azonban közbelépett. 

Fredrick Backman: Életed üzlete - Tudtam mire számíthatok, hiszen az első Backman kötetnél (A hazavezető út…) rajongó lettem. Ez a könyv nagyon hasonlatos hozzá. Rövid, velős, minden lényeges gondolat benne van, amiről az élet szól. Már hozzászoktam hogy FB könyvek olvasásakor sírok és nevetek. Most sokáig tartottam magam, egészen az utolsó előtti oldalig. Persze nem nevettem. Olvasás közben többször eszembe jutott a Kis herceg. Backman mindkét novellás kötete kicsit a XXI. Század Kis hercege. Nekem. Sokszorolvasós!!!! Ella Laytham dupla oldalas illusztrációi csodaszépek. Egyszer voltam Pál Feri atya előadásán, ahol azt mondta, hogy a boldogság egyik titka, hogy megelégszünk az “elég jóval“. Nem kell mindig a “legjobb”. Ez a gondolat ismét szembejött velem ebben a könyvben.

Megyek is a gyerekemmel mézeskalácsot sütni. Mert az idő a legértékesebb. Különösen ha együtt töltjük. Mert egy másodperc, mindig egy másodperc.

Kodolányi János: Juliánus barát - Nagyon nagy falat volt. Kodolányi gyönyörűen ír, csodálatosan bő szókincse van. Nagyon tetszettek a szép magyar nevek, (bárcsak a gyerekeim születése előtt olvastam volna). Régies szóhasználatok ellenére olvasmányos volt, de nagyon terjedelmes.

Albert Camus: A pestis - Legyűrtem a Pestist. Megküzdöttünk egymással. Érdekes helyzetnek gondoltam, hogy a Covid járvány kellős közepén olvasom Camus regényét, pláne hogy Covid osztályon dolgozom. Nagyon megdöbbentő volt olvasni a járvány kezdetét, a kifejlődésének folyamatát. Sok párhuzamot láttam az intézkedésekben és az emberi természet reakcióiban. A betegség lefolyását és a tüneteket is látványosan írta, de a kórházi eseményeknek nem volt sok köze a valósághoz, pontosabban szárazon és gyengén ír azokról a részekről.A cselekményeken túli filozofálás, vallási eszmecserék vontatottak voltak, gyakran találtam unalmasnak a véget nem érő mondatokat. Egyébként szépen ír Camus, akár még azt is mondhatnám hogy tetszett, de gyakran a lényegtelen dolgokról írt oldalakat, és belefáradtam. Becsületből végigolvastam. Hiányoltam a nőket a regényből. Ép hogy csak említették a női nemet, mint a szerelem tárgyát, akihez lehetőség van futni a városon kívülre, akinél megtaláljuk a boldogságot. Ezt most ki kell pihennem, mint egy hosszú műszakot.

Elena Ferrante: A felnőttek hazug élete - Első olvasásom a szerzőtől. Kamaszszemszögből látatja a felnőttek családi játszmáit, kapcsolati hazugságait. Amit a gyerek lát a szüleitől, azt csinálja. Itt is így van. Felbukkan a lány életében a nagynéni, akivel a család eddig rossz viszonyt ápolt. Most újra rokoni kapcsolat alakul ki, amely igazi olaszos hullámvasút, és még egy karkötő is bonyolítja a szálakat. Hiteles, szabad szájú, őszinte mesélés az éppen kamaszodó, minden téren érdeklődő tinédzsertől.

Dragomán György: Rendszerújra - Év végére nehéz sorokat emésztettem. Dragomántól a Fehér királyt nagyon szerettem. Ez most kicsit más volt. Nem ilyenre számítottam. Keserűen, nyomasztóan fanyaros ízű. Számomra pont megfelelő volt a ritmusa, a szövegek hossza, és a kis történet végén a csattanó. Sehol nem maradt el. Némely szereplő emlékeztetett a Hrabal-i figurákra.

Ezt az élményt le kell öblíteni egy pohár pezsgővel, hogy jó legyen az emésztés!!! BÚÉK!!!