PÉCS - június 17. szombat, 2 . nap

 Szombaton végre spontán ébredtem, amire már régen volt lehetőségem. 😊 Igaz, hajnali 2 körül aludtunk el egy jó kis beszélgetés után. De újult erővel indultunk délelőtt a Zsolnay negyedbe. Azt írta a net, hogy itt egy egész napot el lehet tölteni. És, tényleg!

  Helyi járatos busszal mentünk a negyedbe, ami teljesen olyan komfortos volt, mint a bkv új járatai. Klíma, info-tábla, hangszórós tájékoztató. És még egy plusz, ami lenyűgözött. Amíg zötykölődünk két megálló között, az info-táblán kulturális fröccsöket kap az utas.  Én épp Janus Pannoniusról olvashattam, és volt még időm egy Ady verset is átfutni a szememmel, mielőtt leszálltunk a Major utcánál. Szerintem zseniális találmány, mert akit érdekel a kultúra, az szívesen olvasgatja, és talán a fiatalok se a telefonra görnyednének utazás alatt. Írok a BKV-nak, hogy vezessék be Budapesten is. 😉

   Beérve a Zsolnay negyedbe megkerestük az info-pontot. Könnyen lehet tájékozódni, táblák vannak az udvaron több helyen. Családi belépőt vettünk 10000 ft-ért, ami négyünknek biztosított több helyszínre belépést:

 A megtekinthető kiállítások: A Zsolnay Aranykora – Gyugyi-gyűjtemény, Zsolnay Család- és Gyártörténeti Kiállítás, Rózsaszín Zsolnay Kiállítás, 1861 Kesztyűmanufaktúra, Labor – Interaktív Varázstér, Zsolnay Mauzóleum, m21 Galéria, Bóbita Bábmúzeum

   Az északi kaputól 11 órától indult egy un. hűsítő séta,  + 700 ftért kaptunk egy órás idegenvezetést a negyedben, majd a végén egy hűsítő limonádét. A vezetés az északi részen ért véget, a kézműves boltok utcájában. Benéztünk a cukorka gyártás rejtelmeibe, megkóstoltuk a kézműves csokit, és bekukkantottunk a kerámiás ajándékboltba is. Mindenhol nagyon kedvesek és készségesek voltak, főleg a cukorkészítők! 

Aztán barangoltunk a hatalmas udvaron, nem győztem a fényképezőt kattingatni, annyi csodaszép látnivaló volt.

Utunk a Bóbita bábszínház és múzeum épületében folytatódott. Néhány régi bábot ki is lehetett próbálni.

        Az interaktív varázstérben eléggé elidőztünk. Ez a vidéki "csodák palotája" kicsiben. Nyári fizika óra lelkes diákokkal.

 Ezután jött a Gyugyi gyűjtemény ( Gyugyi Lászlóról bővebben:  ITT  )és a rózsaszín Zsolnay kiállítás.

    Aztán eljutottunk a kesztyű manufaktúrába és bemutató üzletbe. Az üzletbe érve egy nagyon fiatal és nagyon kedves lány fogadott minket, aki elképesztő lelkesedéssel mesélt a kesztyűkről. Bármelyiket fel lehetett próbálni, megtapogatni. Végigsuhantunk a múzeumi részen, az a lányokat nem nagyon kötötte le, aztán bemehettünk a manufaktúra részbe, ahol valóban akkor és ott varrták a kesztyűket. A varrónőket jól kikérdeztük a munkájukról és a kezdeti visszahúzódás után olyan kellemesen feloldódtak, hogy egészen közvetlen társalgás alakult ki. Ott fényképet nem lehetett készíteni, de az egyik középkorú varrónőnek köszönöm a kedvességét!!!Élmény volt! Az 1861 Kesztyűmanufaktúra oldala ITT

 A Zsolnay Mauzóleum a gyár területén kívül, de közvetlenül a szomszéd utcában található. Ezt is szépen felújították.

  A Zsolnay negyedből nagyon elfáradva késő délután értünk vissza az apartmanunkba. Rövid és hatékony regenerálódás után este besétáltunk a nyüzsgő belvárosba. Egy borzasztó igénytelen és ízetlen pizza evés után ( talán az egyetlen csalódási pont a belvárosban lévő Elefántos étterem és pizzéria- nem olyan pizzát kaptunk, mint ami az oldalukon megjelenik 😂 ) kárpótlást reméltünk a város fényes látványától. Megkaptuk, és újra megfogalmazódott bennem, hogy csak azt a pizzát eszem, amit én sütök. Vidámság Weöres Sándor utcai szobránál és séta a Király utcában a Nemzeti Színházig, esti Zsolnay kút és este 11 körül talán hazajutottunk. Szuper fáradság!