Egy új kedvenc Szabó Magdától. Gyerekkori élmények, Debrecen, csínytevések, szülői példa, nevelés, emlékek.
Gyermekkori emlékeit meséli, nagyon kedves, simogatós hangvétellel. Imádta szüleit, különösen az apját. Többször említi milyen fájdalmas volt elveszítenie. Irigylem, hogy ilyen tisztán emlékszik kisgyerekkori emlékeire. Bár nekem is több dolog eszembe jutott ennek kapcsán a gyerekkoromból, de kevésbé ilyen részletességgel. Na, persze nem vagyok író.
Különös család volt az övék. Volt egy idősebb féltestvére anyja révén, aki nem velük nevelkedett. Magda, anyjának második házasságából született. A könyv gerincét az adja, hogy a szülei milyen szeretetben nevelték. Minden gondolatuk az volt, hogy a kis Dolna boldog ember legyen. Ezért mindent meg is tettek. Pénzt és energiát nem sajnáltak, hogy mindent megadjanak neki. Különösen fontos volt a szellemi érték, kultúra szeretetének átadása. Sorsában meg volt írva, hogy csakis költő vagy író lehet. Munkássága azon a bizonyos zöldre festett ajtó előtt indult, amire első verseit írta gyerekkorában.
Különc családnak tekintették őket, pedig csak többet szerettek olvasni az átlagnál, többet játszottak a megszokottnál. Pajkos gyerek volt Magda, de a szülők minden csínytevését megbocsájtották, sőt sokszor meg is értették.
Mosolyogva olvastam a sorokat, amikor arról ír, hogy az otthonuk tele volt könyvvel, és gyakorlatilag mindenhol könyvek voltak, ott is ahol nem számítunk rá. Mintha a mi házunkról beszélt volna. Mi is állandóan olvasunk, mindenki egyszerre többet is. Minden elérhető polcon könyvek sokasága várakozik, hogy mikor vesszük kézbe őket.
Szabó Magda szülei nagyon művelt, engedékeny, és okos szülők voltak. Mesélősek, játékosak, jókedvűek, humorosak, jószívűek. Okosan nevelték. Lehet tanulni tőlük. Aki szülő, annak kell is ebből tanulni.
Kedvenc lett, még újra fogom olvasni!
Következik : Az őz
Következik : Az őz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése