1.Mikey Walsh: Kitaszítva
Január végén kezdtem, átnyúlt februárra. Érzelmileg nehéz kezdés, mert egy valós élettörténetet ír le egy angol cigány fiú álnéven. Szívszorító, kegyetlen gyermekkori traumákról, a vándorló cigányok őszinte életviteléről, a kendőzetlen aberrált családi kapcsolatokról ír őszintén. A szeretetet kereső fiú vallomása, aki ki akar törni ebből a közegből. Letaglózóan hiteles és szomorúan szívet tépő vallomás.
2.Jane Harper: A természet ereje
Ausztráliában játszódó kalandos thriller-szerű regény. Izgalmas, jó tagoltságú regény. Végig fenntartotta az érdeklődésemet.
3.Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz
Második írása, amit olvastam. Kb. az 50. oldaltól érdekelt igazán, amikor a családja történetét kezdte kutatni. Szerettem a mondatait, a humorát, az őszinteségét. Ott éreztem magam, abban a valóságban. Azonban volt egy kis változás ebben a folyamban úgy a két-harmad részénél, ahol az írás stílusa megváltozott (és nem az előnyére.) Rácsodálkozó élmény a végén: valóban sok mindent nem tudunk a családunkról.
4.Javier Marías: A szívem fehér
Húh! Átverekedtem rajta magam. Nehéz volt olvasni (különösen az elején) a hosszú körmondatokon átívelő részletes leírásokat a tolmácsolás rejtelmeiről, és a férfi bizonytalan érzéseit a házasság intézményéről. De! Érdekelt a történet vége, ezért elviseltem a millió ismétlést is, ami kellőképpen fárasztott. Itt-ott humoros- szürreális kalandok is felbukkantak a gerincet adó tragikus történet mellett. Nem lesz a kedvencem.
5.Grecsó Krisztián: Jelmezbál
Sokkal jobb volt, mint a Mellettem elférsz. Élveztem, hogy nagyon kell figyelni a szereplőket, hogyan tudom kapcsolni a következő fejezethez. Fiatalabb koromban szerettem a keresztrejtvényeket. És most egy egész könyvnyit kaptam! Visszalapoztam, megkerestem, újra olvastam mit mondott, hol mondta, kiről mondta......Ezt újra elő lehet venni, mert nem egyszerű történetek, és biztos, hogy felfedezek újdonságot benne legközelebb is. És még mondja valaki, hogy vidéken unalmas az élet!
6.Kőhalmi Zoltán: A férfi, aki megølte a férfit, aki megølt egy férfit
A februári nyomasztó hangulatú könyvek közötti kakukktojás. A Dumaszínház indulásakor Kőhalmi volt az egyik kedvencem. Öniróniáját értékeltem, amikor előadta pedagógus édesanyjával való viszonyát, és a tanulmányai szatirikus oldalát. Ezt a svéd krimi-paródiát úgy olvastam el, hogy még svéd krimit nem olvastam! Humoros, ötletes, kreatív. Akadnak benne nyelvi tréfák, szellemes játékok a betűkkel. A végére azért elfáradtam tőle. És ittam egy kávét! 😁 Mindenesetre most beszereztem egy könyvet Camilla Läckbergtől is, hogy megismerjem a svéd krimiirodalmat.
7.Péterfy Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz
Borzalmasan tömény leírása a megrontásnak. Ez a február valahogy úgy sikerült, hogy két könyvet is olvastam, ami gyermekbántalmazással foglalkozik. Fájdalmas volt olvasni minden szavát. A gyerekek tehetetlensége, kiszolgáltatottsága dühített. A szeretet nélküli, figyelem nélküli családi kapcsolatok, a családi terror, és a gyerekek elleni erőszak generációkon keresztül mutatja hatását, ez nem vitás. Mennyi ilyen történet lehet? Többször megálltam olvasás közben, és hálát adtam a sorsnak, hogy milyen szerencsés vagyok. Az írói stílus különösebben nem tetszett. Nem egy szépirodalmi mű. Nem ment mélyre a személyiségekben, hiányérzetem volt a karakterek megformálásában is. A téma miatt nehéz a könyv, de javaslom olvasásra.
8.Lőrincz László: 25 szelfi az Árpád korból
A gyerek miatt vettem ki a könyvtárból. Folyamatban van az olvasása. Hát ez is egy nézőpont. Arra talán jó, hogy a gyerekben kérdések merüljenek fel, és tovább tudjunk lépni más művekre ebben a témában.
9.Michail Bulgakov: Kutyaszív
Csak a kihívás miatt kerestem a könyvtár polcain, egyébként nem jutott volna el hozzám. Annyira groteszk és annyira Bulgakov!
10.Gárdos Péter: Hajnali láz
Elkezdtem, a FB ajánlás alapján. Átviszem márciusra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése