Egyszer hallottam egy olyan mondatot, hogy ha az autóvezetéshez vizsgázni kell, érthetetlen, hogy a gyermekneveléshez miért nem. Mindkét történeten emberéletek múlhatnak. A gyereknevelést is el lehet annyira rontani, hogy valakinek az életét tönkretesszük. Ahhoz is legalább annyi felelősség kell, mint a kormány mögé üléshez.
Határozottan emlékszem, hogy amikor általános iskolás voltam, napközi vagy suli után egy zsíros kenyérrel a kezemben futottam bandázni az utcában lakó gyerekekhez. Igaz én vidéki leány voltam, és a '80-as éveket írtuk. Mesét a tévében csak hétvégén adtak, hétköznap csak este kapcsoltuk be (akkor se én néztem). Hétfőn adásszünet volt. Akkor az utcánkban lakó nagymamánk eljött, és ki nevet a végént játszottunk, illetve magyar kártyával zsíroztunk, lórumoztunk és Mamám péppé vert bennünket, annyira ügyesen játszott. Akkor még vonalas telefonunk sem volt. A rokonsággal, távoli barátnőkkel leveleztünk, képeslapot írtunk. A politikával nem foglalkoztunk. A szüleimet sem érdekelte, mert el voltak foglalva a csirkék, malacok etetésével, a krumpliföld állapotával, a kukorica címerezésével, a szőlő metszésével, és a paradicsom befőzésével. Jó gyerekkorom volt. Egyszerűbb. Szabadon játszhattam akár az utcán is, bármikor átugrottak a szomszédból a gyerekek. Minden, vagy minden második házban gyerek volt. Igaz hétvégén én is mentem a falu határába krumplit szedni, vagy kukoricát tördelni, vagy szőlőt szüretelni, vagy cseresznyét szedni a családdal, de gyerekként csak annyit kellett dolgoznom, amennyihez kedvem volt.
Ma a gyerekek akár falun, akár városban élnek, körül vannak véve elektromos eszközökkel. Mindig lehet mit bekapcsolni ha jó esetben a lecke készen van. Már kevesebbet mozdulnak ki, a faluban is egymással chatelnek a szomszédok. Ha nem kell külön órára menni, szerintem sok gyerek ki sem mozdul otthonról. Nem hibáztatom őket, mert azt a lehetőséget használják, ami számukra adott.
Ebben a könyvben olvastam, hogy a mai gyerekek (amerikai kutatásra támaszkodva) naponta átlagosan több órát - akár 4-5 órát - ülnek a tv előtt, vagy nyomkodják a tabletet, telefont. Ugyanakkor évente átlagosan 70 játékszert kapnak ajándékba. Mikor játszanak ezekkel? Hát persze, hogy soha. Ja, bocs mégis! Kb. Három napig, aztán elcsábul egy másikra, amit a tv reklámoz, és már nyávog is érte a szüleinek. A jó szülő pedig megveszi, mert azt szeretné, hogy a gyereke semmibe ne szenvedjen hiányt. Sok az infó, a vibrálás, hír, esemény, tárgy ami a gyerekeket is körülveszi.
Ezekre világít rá ez a könyv. Merjünk nemet mondani, iktassuk ki életünkből a reklámot, tv-t, drasztikusan csökkentsük a gyerek játékait, a csili-vili, rövid életű, múlékony dolgokat. Ha a gyerekszobában szétnézünk, egy zsákot meg tudunk tömni olyan játékokkal, ruhákkal, könyvekkel, tárgyakkal, amihez egy éve hozzá sem nyúltunk. Nagyon nehéz dolog nemet mondani az újabb dolgok vásárlására, hiszen minden közegben a vásárlási lázat motiváló csáberők dolgoznak. Osztálytársak, net, pláza, újságok, utca....Csak a felnőtt ember, képes arra, hogy nemet tudjon mondani ezekre. Még nekik is sokszor nehezen megy. Én is nézek tévét, veszek ajándékot, új ruhát. De nem mindegy milyen gyakran, és mit. Az a fajta vagyok, aki nem szeret kidobni semmit. Épp ezért hosszú évek alatt sok olyan tárgy, emlék felhalmozódott, amit nehéz úgy elpakolni hosszútávon, hogy ne legyen rumli szaga. Na, ehhez jönnek még a gyerekek és az apjuk dolgai (Ő rosszabb fajta, mint én😓). Én is tanulom a folyamatot.
Gyakorlati tanácsokkal, egyszerűsítési menüsorral segít a könyv szerzője, hogyan tudunk válogatni a dolgaink között, hogyan tehetjük egyerűbbé, és kiegyensúlyozottabbá a család életét.
Amikor egy nő gyermeket vár, elvárás, hogy az orvosnál havonta jelentkezzen, védőnői tanácsadáson megjelenjen, hogy ellenőrizzék az anyuka, a magzat fizikai állapotát. Miért nem kötelezik a leendő szülőket arra, hogy elolvassanak olyan könyveket, amelyek a gyermekük lelki egészségét segíti elő, tanácsot adna a gyermekneveléshez, és a család boldog jövőjét segítené? Jó lenne ezt bevezetni! Ezt a könyvet szívből ajánlanám, hogy adja oda a védőnő, mondjuk a terhesség 26. hetén a szülőknek, aztán a következő alkalommal megbeszélhetnék az olvasottakat. Lehet, hogy nem lenne ennyi kezelhetetlen, magatartászavaros, hisztire hajlamos lurkó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése