Nagyon rég olvastam Kingtől. Ez a könyve nem a tipikus thriller stílusú, amit megszoktunk tőle, hanem egy elemző, magyarázó, kicsit életrajz szagú írás. Kíváncsi voltam, hogyan lett író, mi motiválta az írásra, és hogyan találta a témáit.
A könyv első harmada nagyon tetszett. Viccesen, őszintén mesélt gyerekkoráról, ifjú éveiről, első próbálkozásairól, és kudarcairól. Irónia, önirónia elemeitől sem kímélte magát. A második szakaszban az írás technikai részével foglalkozik. Tanácsokat ad hogyan használjuk szókincsünket, és hogyan ne használjunk bonyolult fogalmazást. Tömény írástechnikai fogásokról ír, javaslatokról. Sokszor ismétli önmagát, ez a rész számomra elég unalmasra sikeredett. Szerettem volna tovább olvasni róla, az emberről, a családról, a kapcsolatairól, az életéről. Most ennyi jutott.
King nagyon termékeny író. Könnyen meglehet, hogy alkot még egy terjedelmesebb önéletrajzi írást is. Várom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése