Mindennapok harcai :)

2017. 01. 11. szerda 

Azt mondják, hogy az élet apró pici örömpillanatokból rakódik össze. Ez így is van. Ha szerencsénk van, akkor ezeket a pillanatokat nem egyedül éljük át. Hanem mondjuk férjestül és gyerekestül. stül,stül,stül, gyerekestül.... haha (stul, stul, stul, fazekastul....) 

Akkor értékeljük az örömteli pillanatokat, ha a harcainkat is megvívjuk. Már kicsi gyerekkortól indulnak a harcok. Anya ellen, apa ellen, másik gyerkőc ellen.

Ma babyszitter voltam délelőtt. A keresztlányom 3 éves és veszettül harcolt az anyjáért, nem akarta, hogy elmenjen otthonról. Persze győzött a felnőtt "erőszak" és velem maradt kettesben. Ült a szőnyegen, sírt, szinte ordítva. Ránéztem, és azt mondtam neki nyugodt hangon: - Engem nem hat meg a hisztid. Ha úgy érzed, hogy dühös vagy, nyugodtan sírjál és ordíts! Én viszont most olvasok egy mesét ebből a könyvből.- és az első kezemügyébe került mesekönyre néztem. A kis 3 éves azt ordította mérgesen: - Én nem akarok mesét! - Erre én nyugodt arccal mosolyogva közöltem vele: - Nem is neked olvasok, én magamnak szeretnék olvasni ebből. - ez a mondat nagyon meglepte. Ezután a könyvhöz bújva, suttogva elkezdtem a mesét tényleg magamnak olvasni. Csak néhány soron voltam túl, amikor érdeklődve, nyakát nyújtogatva a mesekönyv irányába tekintett sírás nélkül. Varázslat történt, mert a sírását úgy elvágták, mintha varázsütésre egy tündér intézte volna el. Azután zavartalan volt a közös játék...

A hisztiről és kezeléséről néhány gondolat itt:www.kismamablog.hu/gyermekneveles/3-megoldas-hisztire

Aztán hazaérve hívott az iskola, hogy az elsős lányom lázas, ha tudunk menjünk érte.

Most Ő vívja aktuális harcát a vírusok ellen!