Eszter épp a hetekben tanulta Erkelt és műveit. Aktuális volt, és már nekem is időszerű, hogy egyik nagy operánkat megnézzük.
A suliban a cselekményről nem sokat tanultak, mert Eszter két mondatban elmesélte, hogy miről szól. A látottak alapján, talán sikerült mélyebbé tenni ezt az ismeretet. A darab elején kicsit kusza volt számomra is a szereplők kiléte, ám az első 15 perc után kitisztult a köd. BŐVEBBEN AZ OPERÁRÓL
Erkel Ferenc 1844-ben, a reformkor tetőpontján komponálta hazafias operáját, mely a magyar történelem egyik zűrzavaros periódusára koncentrál, a nándorfehérvári diadalt követő napokban. A Hunyadiak korában játszódó mű hőse azonban nem a híres törökverő, Hunyadi János, vagy a későbbi Mátyás király, hanem a vérpadra lépő fiatal lovag, László. A kortárs nézők lelkesen fogadták a művet, mivel nem is annyira titkolt áthallásokat tartalmazott saját koruk politikai viszonyaira; természetesen az olasz és francia mintákat, valamint a verbunkos hagyományokat követő zene is megtette hatását. Az első olyan magyar nyelvű operát, mely bemutatója óta megszakítás nélkül a hazai repertoár megbecsült darabja, 2012-ben új rendezésben mutatta be a Magyar Állami Operaház.
Komor, sötét, szomorú hangulatot árasztott a színpad már a kezdettől, amely végig is kísérte a darabot. Nyomasztó, igazságtalan sorsa Hunyadi Lászlónak a magyarság egyik tragédiája (a sok közül).
Örültem, hogy Hunyadi László szerepében László Boldizsár szerepelt, mert a Cotton Club óta szeretem a hangját, és operaénekesi hivatásában még nem láttam. Nem okozott csalódást.
Az első felvonás nagyon nyomasztó volt, nehezen viseltem. A végén, amikor Cilleit megölik, és megszólal a férfikar, akkor az ismert dallamok meghatottak: "Meghalt a cselszövő...". Élőben hallgatni ezt a dallamot egy férfikórus által, az igazán megindító. Korai az ünnep, amellyel V. Lászlót éltetik.
Mellettünk egy japán pár ült. Bár volt angol nyelvű felirat, de deprimáló lehet egy külföldi számára ez az opera az első felvonás alapján. Szerintem nem is értették. Márpedig Ők a szünet után már nem jöttek vissza. Sajnálom, hogy ilyen szájízzel hagyták ott, nem adtak esélyt a folytatásra. Csak remélni tudom, hogy nem ez alapján alakítják ki végleges véleményüket erről az operáról.
A második felvonásban Szilágyi Erzsébetet alakító Rőser Orsolya Hajnalka szoprán szólója hatalmas tapsot kapott. Méltán járt, mert a csúcsponti hangok olyan erővel, és kristályosan szólaltak meg, hogy azt hittem repedni fognak az üvegek a hatalmas teremben.
A harmadik felvonásban, amikor a Garait alakító Kovács István első bariton hangjai megszólaltak (észreveszi, hogy a Királynak tetszik Garai Mária, a lánya, és elhatározza, hogy a Királyé lesz a lány), futkosott rajtam a hideg, olyan mélyen hangzott. A menyasszony boldogságról szóló cabalettája (ária) szépen csendült Nánási Helgától, majd jött a palotás. Pompás, ünnepi volt a tánc, de hiányérzet maradt bennem, mert látványosabbat vártam. Kevés volt a táncosok száma, talán öt pár táncolta. Azt vártam, hogy gyönyörűséges ruhában bevonul a tánckar és elfoglalják az egész színpadot, és lenyűgöznek a látvánnyal. Ez valahogy elmaradt. Ezután gyorsan peregtek az események, a börtönjelenet, majd a kivégzés. Hiába maradt háromszor sértetlen a bakó által Hunyadi, Gara kegyetlen, és parancsot ad.
Karmester: Medveczky Ádám
V. László: Horváth István
Cillei Ulrich: Rácz István
Szilágyi Erzsébet: Rőser Orsolya Hajnalka
Hunyadi László: László Boldizsár
Hunyadi Mátyás: Kálnay Zsófia
Gara nádor: Kovács István
Szilágyi Mihály: Egri Sándor
Rozgonyi: Káldi Kiss András
- Szövegíró: Egressy Béni
- Rendező: Szűcs Gábor
- A rendező munkatársa: Vasvári Csaba
- Díszlettervező: Libor Katalin
- Jelmeztervező:Kárpáti Enikő
- Koreográfus:Kovács Gergely Csanád
- Megbízott karigazgató:Csiki Gábor
Angol nyelvű feliratok:Arthur Roger Crane
- fotók: opera.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése