Ez az a színdarab, ami már kétszer megviccelt bennünket. Decemberben az előadás előtt 15 perccel közölték velünk, hogy betegség miatt elmarad, most pedig az előtérben várakoztatták meg az egész nézőközönséget. Vagy csak komédiáztak velünk?
Szerintem titokban az volt a céljuk, hogy a későn jövők is beérjenek este 7-ig, és így egyszerre, mindenki, iparkodva elfoglalhatja a helyét.
Na, szóval. Eredetileg Carlo Goldoni komédiájának címe : Két úr szolgája. A 18. századi olasz író állítólag 120 színművet írt. Az olasz komédia, és színházi nyelv megújítójaként is számon tartják. Goldoni klasszikus remekművében a történet fonalát egy leleményes életművész kuszálja össze. A vígjáték éhenkórász főhőse egy szép napon azon kapja magát, hogy egyszerre két munkaadója is akad, ráadásul egyik főnök sem tud a másikról. Később pedig még az is kiderül, hogy az egyik "úr" álruhába öltözött nő, aki szerelmes a másik főnökbe, ami már önmagában elég lenne egy kiadós komédiához, de a szolga két úr közötti pendlizése még több humoros helyzetet és félreértést okoz.
A Thália az eredeti történetet, neveket megtartotta, de áthelyezte a mai korba. Persze Hamvai Kornél új szövegével lett igazán mai és aktuális. Maffia, kismotor, pizza, pisztoly, szálloda, úszómedence, mobil, bárpult... Ami pedig nem változott a 18. század óta: szerelem, féltékenység, gyilkosság, ármány, bosszú, átverés, hazugságok, cselszövés, álruha,félreértések sorozata.
Az első felvonás számomra kissé vontatott volt, nem ragadott el, mint egy igazi komédia. Bevallom sok poén volt, néha mégis unatkoztam. Meglepő módon, kb. 40 perc után beindultak a betétdalok, amiket nem éreztem odaillőnek. Vida Péter brillírozott a szolga szerepében. Ha Goldoni ma élne, tuti a castingon Vida Pétert választaná, annyira passzol hozzá ez a figura. Csetlő-botló, szerencsétlen, peches, kapkodó, vicces, ügyetlen, mégis (vagy épp ezért) nagyon szerethető. Aztán magára talál, furfangosan kieszeli, hogyan tud hasznot húzni a túlkomplikált helyzetből és főnökeiből. Kicsit csalódottan mentem a szünetre. Aztán a második felvonás javított a helyzeten. Sokkal pörgősebb, érdekesebb volt, de a dalbetétek most sem kellettek volna. Megtörték a történet folyamatát, kicsit bugyutácskák voltak (lehet, hogy ez volt a célja a rendezőnek?). Kivételt jelentett a személyes kedvencem (a Munkaügyek óta): Fodor Annamária Smeraldina szerepében, akinek nagyon jól állt az ábrándozó, szerencsétlen, magányos nő figurája. A vágyakozása egy férfi után (aki mindegy hogy milyen, csak jöjjön már!) annyira meggyőző volt, hogy azt sem bántam, hogy énekel. Ügyesen komédiázott még Bán Bálint is. A többiek valahogy most nem hozták a magas színvonalat, eljátszották, de nagy átütés nem volt. Jó ötlet volt maffia keresztmamát faragni Molnár Piroskából, és Szabó Erika is igyekezett elég macsósnak tünni férfiszerepében.
Truffaldino: Vida Péter
Leona: Molnár Piroska
Beatrice: Szabó Erika
Florindo: Bán Bálint
Clarice: Tóth Eszter
Silvio: Mózes András
Brighella: Pindroch Csaba
Smeraldina: Fodor Annamária
Lombardi: Tamási Zoltán
Díszlettervező: Kupás Anna Jelmeztervező: Bajkó Blanka Alíz Koreográfus: Györfi Csaba Zeneszerző: Cári Tibor Rendezőasszisztens: Magócs NikiSúgó: Andrási Kata
Fordította: Hamvai Kornél
Fordította: Hamvai Kornél
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése