Júliusom eleje nyaralással, pihenéssel telt. Nekem a vakációhoz szorosan hozzátartozik, hogy napágyon fekve, kalappal a fejemen, a Balaton bizsergető zúgásával a fülemben tartom a kezeimben az aktuális regényemet, és élvezem a szabadságomat. Ez idén egészen jól megvalósult. A lányok már annyira nagyok, hogy csak félóránként hallottam: - ANYA! MIKOR JÖSSZ MÁR BE A VÍZBE? Ez korábban tíz percenként hangzott el. Jövőre talán bízhatok 45 perben is.
Stephen King: Joyland - Az elmúlt években hanyagoltam Kingtől a krimiket. Ez sem egy tipikus darab, mert meglepően romantikus, érzelgős szál is elbújt benne. Az izgalmas részre kb. 200 oldalt vártam. Nehezen ment a várakozás. Kicsit csalódott vagyok.
Deborah Feldman: Unortodox - Sokat halottam a könyvről a megjelenés után, szép számmal ajánlották a neten is. A karantén miatt a könyvtárban ingyenesen lehetett előjegyezni, és csodával határos módon rögtön sikerült lecsapnom rá. Itt írtam már róla: https://beusblog.blogspot.com/2020/07/deborah-feldman-unortodox.html
Grecsó Krisztián: Vera - Már olvastam korábban Grecsótól, így sejtettem mire számíthatok. A Jelmezbál megragadott, és vártam ezt az érzést. Sokszor megkaptam ezt a könyvhöz tapasztó élményt most is. Nagyon szépen ír a kislány érzéseiről, könnyen belehelyezkedhetünk a 11 éves Vera érzéseibe, miközben felsejlenek a saját gyerekkori szorongásaink, félelmeink. Minden családban a titkok és hazugságok keserítik meg a kapcsolatokat. Ha egy kislány szembesül a környezetében erős hazugságokkal, becsapással, az maradandó. Bár túl komolynak tűntek Vera gondolatai korához képest, mégis elhittem, hogy Vera élete bontakozik ki. A könyv hangulata, íve és feszültsége miatt vártam a fejezeteket. A '80-as években voltam én is kiskamasz, sok dolog visszaköszönt a regényből, ami ismerős volt számomra. Talán ezért éreztem közel magamhoz a hangulatot.
Margaret Atwood: A szolgálólány meséje - Egy rémmese ez, a maga utópisztikus fantáziájával. Nagyon érdekes párhuzamot véltem felfedezni a valóságalapú, és frissen olvasott Unortodox-szal. Gileád Köztársaságban mindenki szigorú szabályok szerint él, különösen a termékeny, fiatal nők. Fredé is a gazdag, idősödő házaspárhoz kerül azzal a kegyetlen céllal, hogy gyermeket szüljön nekik. Aztán az elkeseredett, sorsán kesergő főhősnő érzelmei újra felélednek. Aki szabályt szeg, azt kegyetlenül a Falra kerül. Orwellhez hasonlóan borzasztó felkavaró, nyomasztó mű. Az 1984 persze egy összetettebb, kidolgozottabb mű, de nagy vonalakban hasonlatos. Hátborzongató volt elmerengeni olvasás közben azon, hogy ez megtörténhet a valóságban is akár. A vége nem véletlenül sejtelmes befejezés, hiszen folytatása következik a Testamentumokban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése